Katolikus dogmák az angyalokról:
- Vannak angyalok.
[Schütz Dogmatika I.k/296.o.] - Az angyalok teremtmények.
[Schütz Dogmatika I.k/298.o.] - Az angyalok az embernél kiválóbb szellemi valók.
[Schütz Dogmatika I.k/300.o.] - Az angyalok egy része a próbát nem állta meg, és végleg elfordult Istentől.
[Schütz Dogmatika I.k/309.o.] - A jó angyalok gondját viselik az embernek.
[Schütz Dogmatika I.k/311.o.] - Az ős- és eredeti bűn következtében a sátánnak és angyalainak bizonyos hatalma van az emberek fölött.
[Schütz Dogmatika I.k/317.o.]
Apologéta
Ötcsillagos Antikrisztus-propaganda: Demóna
Egy jóérzésű ember már a nemrég debütált, Angelina Jolie főszereplésével készült film plakátja láttán érezheti: ezzel a mozival bizony valami nem stimmel. Disney-változatban felújított Csipkerózsika-mese, amelynek címszereplője a gonosz boszorkány, ennek megfelelően a poszteren félelmetesre maszkírozott, fekete maskarába öltözött tündér (Apologéta: inkább angyalnak mondanám) áll, fekete szarvakkal a fején…?
A következő írás spoilereket tartalmaz, a saját véleményemet közvetíti és az idézett szövegek nem biztos, hogy szó szerint így hangzottak el a filmben.
Több szempontból remekül sikerült alkotás a Demóna című Disney-film, amely Csipkerózsika klasszikus meséjét más szempontból közelíti meg: itt a főszereplő a gonosz tündér, Demóna (aki az eredeti mesében egyébként nem is tündér). Angelina Jolie a címszerepben igazán emlékezeteset alakít, magát a történetet nagyon kreatívan alakították át, dramaturgiailag hibátlan, és még tanulsága is van. (Apologéta: csak a keresztény-katolikus zanítást rombolja le a gyermeki világban)
A történetről röviden:
A kislány Demóna gyönyörű tündérországban él, amely szomszédos egy királysággal. A nagyravágyó király persze meg akarja szerezni magának a területet, és erre több kísérletet is tesz, azonban Demóna mindegyiket meghiúsítja. A birodalomban azt tartják, a békét vagy egy hős vagy egy gonosz hozhatja csak el. Halálos ágyán a király annak ígéri a trónt, aki elteszi az útból a tündért. A nagyravágyó fiatalember, aki gyerekkorában már találkozott Demónával, kamaszon pedig gyengéd érzelmek fűzték hozzá, meglátogatja a tündért, elaltatja, majd – miután nem tudja rávenni magát, hogy megölje – levágja a szárnyait. Demóna pedig bosszút esküszik. Amikor a fiatalemberből így király lesz – hiszen végül ártalmatlanná tette azzal, hogy megfosztotta szárnyaitól – és lánygyermeke születik, Demóna hívatlanul beállít a keresztelőre, és megátkozza a csecsemő Aurórát (Csipkerózsika): a lány a tizenhatodik születésnapja előtt szúrja meg az ujját egy rokkával, és merüljön örök álomba.
Aztán némileg módosítja az átkot: felébredhet egy esetben: ha egy érző szív csókjával illeti. (Aztán a filmben kétszer is elhangzik, hogy érző szív nem létezik, ami eléggé különös…) Auróra cseperedik, és Demóna végig szemmel tartja őt, sőt, vigyáz rá. Amikor például leesne a szakadékba, odavarázsol egy ágat, hogy az megfogja a gyereket. Auróra aztán találkozik Demónával, akinek azt mondja: „Hát persze! Te vagy az én titkos keresztanyám, aki mindig vigyáz rám! Mindvégig láttam az árnyékodat mögöttem.” Ettől aztán Demóna elérzékenyül, egyre több időt tölt a lánnyal, megbánja tettét, és egyszer álmában még az átkot is megkísérli visszavonni, de nem sikerül neki. Auróra szülei kastélyától távol nevelkedik születése óta, és úgy tudja, szülei meghaltak. Mielőtt betöltené a tizenhatodik életévét, a három tündér (akik nevelték) egyike elszólja magát – így kénytelenek elmondani neki az egész történetet, tehát az igazságot. Demóna aztán be is ismeri, hogy ő volt az, aki elátkozta. Auróra feldúltan a kastélyba rohan, Demóna utána; megpróbálja megmenteni, de hiába: az átok teljesül, Auróra megszúrja az ujját és mély álomba zuhan.
A három tündér előkeríti a királyfit, akivel Auróra korábban találkozott egyszer az erdőben – és ráveszik: csókolja meg a lányt. Ez meg is történik, azonban Auróra nem ébred fel. Ekkor Demóna is odaér, a lány ágyához lép, megindultan megvallja bűnét, majd nagy szeretettel homlokon csókolja a lányt. Az pedig felébred. Ezután a király megpróbálja megölni Demónát, de a harc közben Auróra kiszabadítja a Demóna szárnyait, amelyeket egy szekrénybe zártak; a szárnyak visszaforrnak a hátára. A gonosz király a harcban meghal, tündérország és a királyság egyesül, és a film legvégén elhangzik: végül Demóna volt az, aki elhozta a békét és az egységet. A narráció visszautal a film elejére is: a békét vagy egy hős, vagy egy gonosz fogja elhozni, és ez be is teljesült, bár az illetőről nem dönthető el egyértelműen, melyik. Sőt, igazából mindkettő. Az utolsó jelenetben Demóna felrepül az égbe a felhők közé, és hatalmas szárnyán megcsillan a napfény.
Hátradőlhetünk: a világban helyreállt a rend
A nézők ezután feltehetőleg boldogan és elégedetten távoznak a moziból: nahát, egy szép történet egy tündér jellemfejlődéséről, akit szívből sajnáltak, mikor megfosztották a szárnyaitól, és akit még meg is értettek, amiért bosszút esküdött. Aztán a szeretet betöltötte a szívét, és ennek átformáló hatására lelke mélyéből megbánta, amit tett, majd jóvátette azt, és (ezzel) elhozta a békét.
Vagy egy kicsit kibővítve: szívmelengető mese a tündérről, aki semmivel nem szolgált rá, hogy elbánjanak vele; egy kapzsi ember hatalomvágyból megfosztotta a szárnyaitól, és ennek hatására bánatos, elszigetelt és magányos, majd gonosz, megátalkodott tündér lett. De a szeretet hatására gyökeresen megváltozott, és végül megmentette a „világot”.
Érzelmeink a tündérrel kapcsolatban: először kedveljük, aztán sajnáljuk, bosszúvágyát megértjük, csodáljuk, hogy megbánja bűneit és tiszteljük, amiért végre minden problémára megoldást hoz. Csak az zavaró egy kicsit, hogy ennek a tündérnek fekete szarvai vannak…
Túl fura ez a tündér. Vizsgáljuk meg!
Kezdjük rögtön a nevével. Angolul: Maleficent, amelynek magyar megfelelői: bad (rossz), evil (ördögi), wrong (helytelen), ill (beteg), naughty (romlott). Magyarul Demónának fordították, de a mese eredetijében is így hívják. Szóval Demóna. Nem szükséges sokáig gondolkozni, hogy rájöjjünk, mire emlékeztet annyira ez a szó: démon. Tehát filmünk nagyon is rokonszenves és szerethető (hiszen annak van beállítva) főszereplője az a személy, akinek a neve ilyen jelentéseket hordoz. Szívderítő, nem igaz?
Kezdjük ott, hogy Demóna ugye nem érdemelte meg „büntetését”, aminek a hatására kitaszított lett, hanem azt csupán valaki más önzése (a király) miatt kellett elszenvednie. Tehát itt nem igazságos és jóságos királlyal van dolgunk, hanem egy önző, gonosz lélekkel, aki főhősünket egy életre megnyomorította. És természetesen meg kell értenünk Demónát: ki ne esne közülünk mély depresszióba, ha valaki színtiszta érdekből levágná a szárnyait, kvázi megfosztva ezzel magasabb rendű (tündér)lététől? Ki nem követett el közülünk súlyos bűnt felebarátja ellen a harag miatt? Ez Demóna mentsége arra, hogy egy ártatlan gyermeken bosszút álljon annak apja vétkéért. Ismerünk esetleg olyan történetet a Bibliából, amelyben a bukott angyal tévedéséért valakinek a fia bűnhődött…? Ha igen, neki nem biztos, de Demónának a történet előzményeinek – és persze végkimenetelének – ismeretében megbocsátunk. Sőt, meg is sajnáljuk: hiszen elvakította a düh.
Demóna kettős természetű a filmben: egyrészt szörnyű gonoszságot követ el, másrészt végül ő az, aki a két birodalom között dúló háborút végérvényesen megszünteti, és elhozza az egységet, a békét.
A világosság angyalának képében
Ez a kijelentés egy egészen különös ellentmondást tartalmaz. Az Antikrisztusról tudjuk, hogy visszataszító, a velejéig romlott személy: ki hinné el neki, hogy a világosság a valódi arca? Ilyen szélsőséges ellentéteket igazán könnyű megkülönböztetni. Pláne, hogy angyal? Ennek megfelelően: bár fekete szarvai vannak, fekete ruhát visel, és fekete szárnyakkal repül, ki gondolhatná Demónáról, hogy rossz? Sőt, egészen megkönnyebbülünk a tudattól, hogy belőle mindennek ellenére jóságos személy lesz; helyreáll a lelki békénk, hogy a rossz „emberek” igen is meg tudnak javulni, egyszersmind: nincs semmi baj.
Ezek alapján még ha Demóna szembe is jönne velünk az utcán, tudhatnánk: nem kell tőle félnünk, hiszen bármit követett el a múltban, végül ő hozza majd el az áhított békét. Legalábbis sokan vannak, akiknél ezt a hatást érte el a film. Sajnos túl sokan.