Egy telefon az orgból
Ellen éppen egy kirándulásról tartott hazafelé hétéves kislányával San Diegóból, amikor az első telefonhívást megkapta az ügyben. A vonal másik végén Julian, a Los Angeles-i szcientológia „org” (szervezet) etikatisztje (az ő feladatuk a szcientológia kismillió szabályának és előírásának betartatása a tagokkal) volt. Ellen már ebből tudta, hogy valami baj van.
Julian ragaszkodott hozzá, hogy Ellen „most azonnal” menjen be az orgba, mivel nem telefontéma, amiről beszélni akar. Annyit elárult, hogy Ellent valószínűleg fel fog hívni egy rendőrnyomozó, valamint egy nő (nevezzük Gyermekfelügyelőnek), akinek a családi napközijébe régebben többször elvitte a gyerekét.
Már két év is eltelt azóta, hogy Ellen utoljára elvitte a lányát Gyermekfelügyelő házába (ott működött a nő vállalkozása, melynek keretében szcientológus családok gyermekeire vigyázott). Ellen már akkor érezte, hogy valami nincs rendben, ezért csak rövid ideig bízta rá a lányát Gyermekfelügyelőre.
Sokkoló vallomás
Ellen hazavitte a lányát, majd elment az orgba. Az etikatiszt irodájában Gyermekfelügyelő is ott volt, valamint csatlakozott hozzájuk az org „káplánja” (afféle problémamegoldó, aki a szcientológusok közötti magánjellegű viták elsimításáért felel) és egy öltönyös úr, aki az egyház egyik jogi képviselőjeként mutatkozott be.
A Gyermekfelügyelő rögtön a lényegre tért és közölte, hogy a fia több mint egy éven át szexuálisan zaklatta a családi napközibe járó lányokat, köztük Ellen lányát és most szeretné ezt őszintén bevallani és tisztázni. Ellen szóhoz sem jutott, amikor Gyermekfelügyelő hithű szcientológus módjára részletesen elmesélte(hely, idő, forma és esemény, ahogy Hubbard szerint „gyónni” kell), hogy mit és hányszor csinált a fia a lányokkal.
Ellen természetesen nagyon nehezen emésztette meg a hallottakat, de még most jött a java. A Gyermekfelügyelő éppen a szcientológia OT-szintjeire készült (egy elvileg egy magasabb tudatossági állapot, amelyet rengeteg pénz leszurkolása ellenében lehet elérni a szcientológiánál), és az azt megelőző „biztonsági ellenőrzésen” (ez pedig egy vallatás, amelyet a szcientológia e-méterével, egy hazugságvizsgálatra használt bőrellenállás-mérővel végeznek) derült ki az egész szituáció.
Csak ki ne szivárogjon
Az etikatiszt ugyan kötelezte arra Gyermekfelügyelőt, hogy jelentse az ügyet a rendőrségnek, de azt is mondta neki, hogy ennek meg kell maradnia egyházi belügynek és a többi szülővel is meg fogják ezt értetni.
Ezek után Ellennel közölte az etikatiszt, hogy amennyiben a fiút elítélik (17 éves volt akkor, még fiatalkorú), akkor pszichiátriai és gyógyszeres kezelést kell kapna. Az ügyvéd hozzátette: mindenáron el kell kerülni, hogy a gyerek a pszichiáterek karmai közé kerüljön. Azt mondta még Ellennek, hogy ne tegyen hivatalos feljelentést és ne akarja, hogy hivatalosan is bűnösnek nyilvánítsák a fiút az ügyben.
Julian, az etikatiszt egyértelműen az egyházat próbálta védeni. A rendőrséget muszáj volt értesíteni, de a káplán bevonásával egyházi belüggyé próbálta az egész szituációt változtatni, és ahhoz is ragaszkodott, hogy senki ne tegyen külön feljelentést vagy indítson pert az ügyben.
Ellen azonban nem akarta, hogy következmények nélkül maradhasson ez a bűntény. Beszélt a nyomozóval is, aki az üggyel foglalkozott. Egyébként őt hívta utoljára az összes érintett szülő közül, mivel abból a körből az ő lánya töltötte ott a legkevesebb időt. A nyomozó közölte vele, hogy jelenleg egyik szülő sem akar feljelentést tenni.
Ellen felhívta az összeset egyesével, és megtudta, hogy a szcientológia szabályzata szerint egy szcientológus csak akkor tehet jogi lépéseket egy másik szcientológus ellen, ha arra az egyház „nemzetközi igazságszolgáltatási főnökétől” engedélyt kap. Az érintett szcientológus anyák attól tartottak, hogy ha ennek ellenére a rendőrséghez fordulnak, akkor veszélyeztetik a Hídon (a szcientológia lépéssorozata az általuk ígért „teljes szellemi szabadság” elérésére) való haladásukat.
Hozzájuk hasonlóan az etikatiszt Ellent is kioktatta arról, hogy mit kellene a nyomozónak mondani ahhoz, hogy a Gyermekfelügyelő fia ellen hivatalosan ne induljon büntetőeljárás. Ellent azonban nem tudta meghatni, és aktívan segítette a nyomozó munkáját és négy másik anyát is rávett arra, hogy legalább beszéljenek az ügyésszel.
Az egyház befolyása azonban erősebbnek bizonyult – az érintett szülők végül úgy döntöttek, hogy az egyházra bízzák az ügy kezelését. Az együttműködésük hiánya miatt a fiú végül megúszta egy felfüggesztettel, és még csak a szexuális bűnözők nyilvántartásába sem került be.
Az ügy utóélete
Ellent annyira megviselték a történtek, hogy kilépett az egyházból (egyébként egy prominens szcientológus család sarja volt). A szülei a szcientológia kapcsolatmegszakítási irányelvét betartva meg is szakították vele emiatt a kapcsolatot.
Ellen azt is megtudta, hogy az egyház összesen egy „jóvátételi projektet” végeztetett a fiúval az eset „kezelésére”, melynek részeként ráadásul megfordult egykori áldozatainak otthonaiban is. Ellen szerint büntetésképpen „elnyomó személlyé” kellett volna nyilvánítani Gyermekfelügyelőt és a fiát és kizárni őket az egyházból, ehelyett mindketten a mai napig aktív szcientológusok, sőt tovább folytathatták a bébiszitterkedést is.
A jelek szerint sikeresen eltussolta az egyház ezt az egészet. Később egy, az egyházból kiábrándult híresség megpróbálta előásatni az ügyet egy riporter segítségével, de 1) az esettel foglalkozó nyomozó nem akart nyilatkozni, 2) bírósági dokumentumok nincsenek, mivel fiatalkorú volt az elkövető és 3) a többi szülő nem akart erről beszélni, sőt Ellen sem akarta feltétlenül, hogy a most már tinédzserkorú lánya így szerezzen tudomást arról, amire valószínűleg alig emlékszik.
A most a 20-as éveit taposó elkövetőt egyébként felhívta Tony Ortega, de ő csak azt hajtogatta, hogy nem tud ilyen incidensről és nem érti, miért keresik ez ügyben.