Apologéta
31. rész - A lejtőkről, amelyeken a katolikusok a liberalizmusba lecsúszni szoktak.
Különféle lejtők vannak, amelyek a katolikus hívőket a liberalizmus tévelyébe szokták vinni.
Szükségesnek tartjuk azokat itt egyenként megjelölni, részint azért, hogy e tévtan rendkívüli elterjedésének okát adjuk, részint pedig azért, hogy a vigyázatlanokat a liberalizmus tőreire és hálóira figyelmeztessük.
A szív romlottsága sok esetben az ész tévedéseinek következménye, de még gyakrabban a szív romlottsága az oka az ész tévedéseinek. Kiviláglik ez az összes eretnekségek történetéből. Sértett gőg, önszeretet, bosszú, egy nő, aki megzavarta az eretnekség szerzőjének eszét, egy zsák pénz, amelyért eladta lelkiismeretét — ezek jobbára az eretnekségek okai. A tévedés nem hosszú és fáradságos tanulmány eredménye, hanem többnyire ama hidrafejek egyikében születik meg, melyeket Sz. János evangélista így jelöl meg: „concupiscentia carnis, concupiscentia oculorum, superbia vitae", „a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége" [1 Ján 2,16]. Ez a három viszi az embert minden tévedésre, ez a három viszi a liberalizmus örvényébe is. Tanulmányozzuk e hármas lejtőt leggyakoribb jelenségeikben.
- Az ember liberálissá lesz a függetlenség és a féktelen életmód utáni természetes vágyból. Az ember romlott természeténél fogva mintegy szükségszerűen rokonszenvez a liberalizmussal, a katolicizmustól pedig ugyanúgy irtózik. A liberalizmus emancipáció, függetlenítés — a katolicizmus fékezés. A bűnbe esett embernek bizonyos természeti hajlama van oly rendszerhez, amely eszének gőgjét és szenvedélyeinek féktelenségét jóváhagyja és szentesíti. Ahogy Tertullián a lélek nemesebb törekvéseit tartva szem előtt, ezt természeténél fogva kereszténynek nevezte, éppen úgy tekintve az ember bűnös eredetét, mondhatjuk, hogy az ember természeténél fogva liberálisnak születik. Nem csoda tehát, ha a bűnös ember utóbb megértvén, hogy a liberalizmus minden szeszélyét és szenvedélyét oltalma alá veszi, nyíltan és forma szerint is liberálissá lesz!
- Az ember fölcsap liberálisnak, hogy valamihez juthasson. Manapság a liberalizmus az uralkodó eszme, uralkodik mindenütt, de különösen a kormánykörökben, minél-fogva biztos ajánlólevél arra, hogy valaki karriert csinálhasson. A fiatalember el-hagyván a szülői házat, körültekint amaz utakon, amelyek a szerencséhez, a hírnév-hez, a dicsőséghez vezetnek s rögtön észreveszi, hogy bármelyikre is lépjen, a bol-dogulás elengedhetetlen feltétele mindegyiken az, hogy a század fia, vagyis liberális legyen. Ha azzá nem lesz, lépten-nyomon legyőzhetetlen akadályokba ütközik. Valódi hősiesség kívántatik hozzá, hogy ellenállhasson a kísértőnek, aki fényes jövővel kecsegtetvén őt, ugyanazt mondja neki, amit egykor Krisztus Urunknak a pusztában: „Haec omnia tibi dabo, si cadens adoraveris me". („Mindezeket neked adom, ha leborulván imádsz engem."). A hősök azonban ma már nagyon ritkák, s így természetes, hogy az ifjúság legnagyobb része azzal kezdi pályáját, hogy fölcsap liberálisnak. Ezáltal biztosítja magának a hírlapok magasztalását, a hatalmasok pártfogását s egyszer csak azon veszi magát észre, hogy felvilágosult és okos ember hírében áll. A szegény ultramontánnak százszor annyi érdemre van szüksége, hogy észrevétessék és egy kis névre tehessen szert. Az ifjúság rendesen nem nagyon aggályos, amidőn látja, hogy a liberalizmus az annyira óhajtott nyilvános szerepléshez és hírnévhez segíti. Már előre is kilátása van arra, hogy e réven küldöttségekbe, bizottságokba, szerkesztőségekbe, stb. juthat. Istennek és az ő kegyelmének csodája, ha mégis akad fiatalember, aki az ilyen kísértésnek ellenáll.
- Liberálissá lesz az ember fösvénységből és hírvágyból. Az egyházi javak elkobzása és elkótyavetyélése sok hívőt szerzett és még most is szerez a liberalizmusnak. Az Egyházat nemcsak azért fosztották meg — sok országban — javaitól, hogy elveszítse az emberekre való befolyását, hanem azért is, hogy legyen mit odavetni a liberalizmus éhes mameluk seregének. Bevallották ezt a liberalizmus vezérfiai maguk is, amidőn azzal vádolták őket, hogy majdnem ingyen adták oda barátaiknak az Egyház legdúsabb javadalmait. És jaj a szerencsétlennek, aki egyszer megízlelte más kertjének gyümölcsét! A föld, a mező, a ház, amely valaha zárda- vagy plébániabirtok volt s utóbb egyik-másik család kezére szállt, oly lánc, amely e családokat örökre a liberalizmus szekeréhez bilincseli. A legtöbb esetben semmi remény sincs arra, hogy e családok vagy késő unokáik a liberalizmustól megváljanak. A forradalom ördöge ily megdönthetetlen gátat emelt közéjük és az igazság közé. Láttunk Spanyolországban gazdag földműves családokat, amelyeknek tagjai 1835-ig igazán jó és buzgó katolikusok voltak — azon túl azonban makacs és megátalkodott liberálisok. Akarod tudni e változás okát? Nézd csak eme kerteket, szántóföldeket, az erdőket, ezek azelőtt szerzetesi birtokok voltak, ezekkel kikerekítették örökségüket, de ezekért eladták a forradalomnak lelküket. E bitorlók megtérése erkölcsileg lehetetlen. E szentségtörő szerzemények mögött elsáncolt lelkük keménységén nem fognak sem jóakaróik érvei, sem a misszionáriusok kemény kifakadásai, sem saját lelkiismeretük furdalásai. Kétségtelen, hogy az egyházi vagyon elkobzása előmozdította és ma is előmozdítja a liberalizmust.
Íme, a liberális tévely terjedésének leggyakoribb okai, a többiek mind ezekre vezethetők vissza. Aki a világ folyását s az emberi szívet csak félig-meddig is ismeri, alig lesz képes a jelzetteken kívül más okokat felsorolni.