Jehova Tanúi hivatalos honlapja, a JW.org rendelkezik egy Gyakori Kérdések Szekcióval, amely nemrégiben foglalkozott azzal a kérdéssel, vajon Jehova Tanúi nyomást gyakorolnak-e az emberekre, hogy vallást változtassanak (ez az oldal).
Válaszuk alapján nem gyakorolnak nyomást az emberekre, hogy vallást változtassanak, és egyetértenek az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával, ahol ez azt mondja, hogy minden személy szabadon változtathatja vallását. A JT honlap szerint, “ez azt a kötelezettséget rója mindenkire, hogy tartsa tiszteletben mások jogát ahhoz, hogy ragaszkodjanak a hitnézeteikhez, vagy elutasítsanak olyan elképzeléseket, melyekkel nem értenek egyet.”
Ez egy nagyon érdekes kijelentés, és az “érdekes” fogalmát itt úgy értem erősen képmutató és a nyílt tisztességtelenség egy újabb abszolút csattanós pofonja a részükről. Jehova Tanúi azt mondják, hogy az embereknek joguk van vallást változtatni és “tiszteletet” érdemelnek, ha erről a jogukról esik szó, ez azonban nem olyasmi, amit azoknak is felajánlanak, akik elhagyják a vallásukat. Akik úgy döntenek, hogy elhagyják Jehova Tanúi vallását, azok nem csupán nem kapnak tiszteletet, hanem ezeket az embereket egyenesen a lehető legrosszabb módon büntetik meg. Vegyük fontolóra ezt:
Kezdjük a közösségmegvonással
Jehova Tanúi vallásának elhagyása azt jelenti, hogy a teljes családod és az összes barátod elkerül és megszakítja a kapcsolatot veled, még akkor is ha te “fiatal” vagy, és függetlenül attól, hogy mi volt távozásod oka. Kérlek nézd meg a közösségmegvonás kategóriáját ezen az oldalon további részletesebb információkért.
Ez a közösségmegvonás mindent magában foglal, és mindenkivel megteszik, aki hivatalosan távozik vagy “elkülönül”, valamint mindenkivel, akit kiközösítenek vagy a közösségből kizárnak. A szülők általában nem beszélnek a gyerekeikkel vagy legjobb esetben is nagyon csekély mértékben tartják a kapcsolatot. A gyermekek nem beszélnek a szüleikkel vagy édestestvéreikkel, akik kiléptek. A tágabb családot is nagyon gyakran kerülik; a nagyszülők nem beszélhetnek a saját unokáikkal, ha ezeknek az unokáknak a szüleit kiközösítették, vagy elkülönültek.
Vajon ez hogyan mutatja be a “tiszteletet” azok iránt, akik “elutasítanak olyan elképzeléseket, melyekkel nem értenek egyet”? A dictionary.com szerint a tiszteletet úgy határozzák meg, mint “egy személy nagyrabecsülése vagy értékének érzékelése vagy érdemessége”, illetve “tiszteletadás egy jog, kiváltság, kiváltságos pozíció, vagy olyan valaki vagy valami iránt, akit vagy amelyet bizonyos jogokkal vagy kiváltságokkal rendelkezőnek tekintenek; valódi elfogadás vagy előzékenység; nyilvános elismerés.” A tiszteletadást úgy határozzák meg, mint “tisztelettudó engedelmesség vagy engedés egy másik fél ítéletének, véleményének, akaratának, stb.”
Valakinek a kerülése, az életünkből való teljes kizárása és egyes esetekben még annak megtagadása is, hogy rájuk nézzenek, mivel elutasítják az elképzeléseinket a vallásról, nem “előzékenység” és nem mutat “engedelmességet” a véleményük iránt. Ehelyett ez az erőszakoskodás egy formája, érzelmi zsarolás és büntetés.
A következő a gúnynevek adása
Jehova Tanúi gyakran használják a “hitehagyott” kifejezést, amikor azokról beszélnek, akik elhagyták a vallást, és különösen azok esetében, akik még ellene is beszélnek. Ez nem egy kedves kifejezés tőlük; úgy hivatkoznak Sátánra, mint a “legfőbb hitehagyóra” (Őrtorony, 2006. január 15.) és gyakran mondják, hogy a hitehagyottak veszélyesek (“...ők [a hitehagyottak] nem törődnek a jólétünkkel…” Őrtorony, 2004. február 15.)
A 2011. július 15-i Őrtorony egyenesen kimondja, “ezek a hitehagyottak ‘az elméjükben’ betegek, és szeretnének másokat is megfertőzni a hitehagyott tanításaikkal”. Ezután továbbment, hogy nagyon közvetlen, világos tanácsot adjon arról, hogyan is kell kezelni az ilyen “hitehagyottakat”; “Nem fogadjuk őket az otthonunkban, és nem is üdvözöljük őket. Nem fogjuk elolvasni a kiadványaikat, megnézni azokat a tévéműsorokat, amelyekben szerepelnek, meglátogatni a weblapjaikat, vagy kommentálni az internetes blogjaikat.”
Ez a távozókkal szembeni büntetésüket egy egészen új szintre emeli fel; őket már nem csupán el kell kerülni, hanem egyenesen meg is rágalmazzák őket, mint “betegeket”. Felejtsük el, hogy egyesek azért hagyják el a vallást, mivel pedofília vagy családon belüli erőszak áldozatai lettek, vagy világosan meglátták, hogy Jehova Tanúinak vezető testülete nyilvánvalóan nem élvezi isten vezetését vagy útmutatását és kudarcot vallottak a próféciáikkal újra és újra. Nem, bárki, aki elhagyja Jehova Tanúi vallását, az “beteg”. Ismét csak, hogyan mutat ez “tiszteletet” egy olyan személy iránt, aki tőlük eltérő nézetekkel bír, ha a vallás kerül szóba?
A képmutatás
Így aztán úgy tűnik, hogy Jehova Tanúi maguk sem éreznek “kötelezettséget, hogy tiszteletben tartsák mások jogát ahhoz, hogy ragaszkodjanak a hitnézeteikhez, vagy elutasítsanak olyan elképzeléseket, melyekkel nem értenek egyet.” Ez a kötelezettség a tiszteletre más emberekre vonatkozik, amikor valaki el kíván hagyni egy vallást és Jehova Tanúja szeretne lenni. Amikor ez történik, ők méltányosságot, tiszteletadást és figyelmességet érdemelnek, de amikor egyesek elhagyják a JT vallást, akkor megérdemlik, hogy “betegnek” nevezzék őket és ténylegesen fizikailag elkerüljék őket, mintha csak az a “betegség” szó szerinti lenne.
Azok az eljárások, amikkel Jehova Tanúi bírnak azokkal kapcsolatban, akik elhagyják a vallásukat éppen eléggé szégyenteljesek, azonban ennek a borzasztó PR-csavaró oldalnak a felrakása a weboldalukra - amikor az olyasmi, amit ők maguk sem követnek igazából - nyílt, égbekiáltó tisztességtelenség. Feltehetném a kérdést a számukra: Miután azt állítjátok, hogy olyan fontos tisztelni azoknak a hitnézeteit, akik nem értenek egyet a vallásotokkal, mikor fogjátok ezt megtenni? Mikor fogjátok abbahagyni azt a gyakorlatot, hogy azt mondjátok az embereknek, még a “fiatalokat” is kerülniük kell, akik elhagyják a vallást, és mikor fogtok bocsánatot kérni azért, hogy ezeket az állítólagos hitehagyottakat “elméjükben betegeknek” neveztétek? Ha olyan fontos, hogy az embereknek választási lehetőségük legyen a vallási kérdésekben, és egy olyan alapvető joggal rendelkeznek, hogy tiszteljék őket ezért a választásukért, miért nem mutattok példát ebben? Mutassátok meg a világnak, hogy mit jelent tekintettel lenni mások iránt és megadni nekik a tiszteletet a döntésükért, ahelyett, hogy lehordjátok a világot azért, amit az új tagjaitokkal tesznek, miközben ti pontosan ugyanazt teszitek az egykori tagjaitokkal.
Forrás: jehovatanui.blog.hu
Kyrie Eleison, Kyrie Eleison, Kyrie Eleison
Apologéta:a legfontosabb katolikus tanítási oldalról, hogy tegyünk különbséget a vallásszabadság és a vallástolerancia között. Ugyanis a kettő nem ugyan az. A vallásszabadság (minden vallás egyenrangú) - kiindulva abból a katolikus dogmából, hogy a "Katolikus Egyházon kívül nincs üdvösség. - Extra Ecclesiam nulla salus est." nem megengedett. A már egy teljesen másik kérdéskör, hogy az egyéb vallásokat, hiteket toleráljuk, bár elmondjuk a követőik számára az előbbi igazságot, de nem üldözzük érte, mert az ő felelőssége lesz a számadás Jézus előtt a második eljövetelkor, ő fogja viselni érte a büntetést. Tehát toleráljuk a más vallásokat, de egyébként nem fogadjuk el a vallásszabadságot, mint minden vallás egyenrangú rendező elv mellett.
A II. Vatikáni Zsinaton elfogadott "Nostra Aetate" dokumentum egy Isten (és nem melleg az ő Fia által alapított egyetlen [Mt 16,18] Egyház) ellen elkövetett árulás volt, mely bűnnek a jutalmát - írói, szerkesztői, megszavazó, azaz elfogadói - szintén Jézustól fogják kapni, amikor mindenki megítéltetik. Nem véletlen a dokumentum egyetlen megállapítása sem, mert mint - nem mindenki számára - ismert tény, hogy Amerikában élő, zsidó cionisták írták és a modernisták (szabadkőművesek) verték át a zsinaton. Ráadásul modernista módon csúsztatott (hazudott) állítással próbálja igazolni magát a dokumentumot:
Nincs alapja a diszkriminációnak:az 5. pontban, amit az előbb olvashattunk. Ez a magyarázat tipikusan média (újságíró) módon van megfogalmazva, mert igazságba csomagolva adja el a hazugságot (bűn), pontosan úgy, ahogy a SÁTÁN csábítja a halandó emberi lelket a bűn elkövetésére:igen Isten Fia tanította, hogy "Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást." [Jn 13,34], de Isten Fia azt is tanította:
5, "Nem hívhatjuk segítségül Istent, mindenek Atyját, ha nem tekintünk testvérnek bizonyos embereket, akik pedig Isten képmására vannak teremtve. Az ember kapcsolata az Atya Istennel és az ember kapcsolata az embertestvérekkel oly szorosan összetartozik, hogy az Írás azt mondja: "aki nem szeret, nem ismeri Istent" (1Jn 4,8).
Nincs tehát alapja semmiféle elméletnek vagy gyakorlatnak, mely ember és ember, nép és nép között diszkriminál az emberi méltóság és a belőle fakadó jogok tekintetében."
"ApCsel 2,21A dokumentum ismertetett idézete összemossa, egyenlővé teszi a testvéri szeretetet az Isten által adott hittel. A kettő nem ugyanaz. A különbség pontosan ott van és akkora, mint a vallásszabadság és a vallástolerancia között. Ha szükséges akkor felidézhetem az irgalmas szamaritánus esetét, ami megvilágítja ezt a kérdést:
"Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül."ApCsel 4,12
"Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk.”"ApCsel 15,11
"Az a hitünk, hogy Urunk Jézus kegyelméből üdvözülünk mi is, s ugyanígy ők is.”1Pét 2,9
"Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára."Mk 16,15-16
"Aztán így szólt hozzájuk: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik."
[Lk 10,25-35]
"Egy törvénytudó felállt, hogy próbára tegye. „Mester - szólította meg -, mit tegyek, hogy eljussak az örök életre?”
Megkérdezte tőle: „Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?”
Így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.”
„Helyesen feleltél. Tégy így, és élni fogsz” - válaszolta neki.
De az igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: „Kit tekintsek felebarátomnak?”
Erre Jézus átvette a szót: „Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták.
Történetesen egy pap tartott lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette.
Ugyanígy közeledett egy levita is. Látta, de továbbment.
Végül egy szamáriainak is arra vitt az útja. Amikor meglátta, megesett rajta a szíve.
Odament hozzá, olajat és bort öntött a sebeire és bekötözte, magát az embert pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba és ápolta.
Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél, visszatérve megadom neked."