Egy „kívülálló” vélekedése a pápa lemondásával kapcsolatban. (Megint egyszer úgy tűnik, hogy a „kívülállók” jobban megőrizték vallásos ösztönüket, mint az évtizedek óta NOM-ra járók.)
»A pápaság intézmény, és nem az emberről szól.« Egy beteg pápa mellett a Vatikán zavartalanul funkcionál.
Jelölték,
vállalta, elfogadta, és ennek következményei vannak. Mindenki hurcolja a
saját terhét, Jézus is vitte a maga keresztjét, véleményem szerint
ezzel a tettével Ratzinger szimbolikusan megtagadta a hitét, aminek a
feje. Mi lett volna, ha Jézus azt mondja „bocs, de mégsem”.
Ebből a szempontból mindegy, hogy 85 éves, beteg emberről van szó. Nem a
sarki pékről van szó. Nem véletlen, hogy a történelem során nem sokan
tették meg ezt a lépést, és 800 éve utoljára. II. János Pál sem tette meg, pedig ő sem volt képes ellátni a valóságban a funkciót élete vége felé.
Szimbolikus értelemben megtagadta [a hitét]. Ugyanis letette a
keresztet, mármint amit cipel, mint földi helytartó. Ezért mondtam, hogy
Jézus sem mondta, hogy „bocs, de én innen kiszállok, és már nem is
akarom annyira megváltani a világot”.
Nem véletlenül nem tette meg ugyanezt János Pál, és nem is nagyon van erre az esetre forgatókönyve az egyháznak.
Ez nem ítélkezés. Szimbolikus értelmezés. Egy „kívülállótól”. Római
katolikusnak kereszteltek, de nem vagyok hívő. Személy szerint Ratzinger
semleges ember számomra.
Egy uralkodó megteheti, hogy lemond, de a Római Pápa nem, mert a vallása
ezt diktálja. Ahogy nem mondhat le a Dalai Láma sem, mert vallása
szerint az előző láma inkarnációja.«
Forrás: webdoki fórum