A pápai lemondás a gyakorlat hatalma által a pápai hivatal deszakralizálását (szent voltának eltörlését) jelenti. Hiába marad ennek teológiai jelentősége (Krisztus helytartójának lenni) változatlan, de kiválasztási módja, a hivatal gyakorlása és „aurája” egy abszolút közönséges dimenzióra redukálódik.
Ha ugyanis lehetséges, hogy egy pápa visszalép – és ezzel egy
évszázados gyakorlat a legmagasabb csúcson ledől –, akkor más újítások
is lehetségesek. Akkor ugyanígy más évszázados gyakorlatokat is
alacsonyabb fokra lehet lelökni. XVI. Benedek lépésével tehát valójában
az Egyház központi struktúrájának léte kérdőjeleződik meg: tények általi
vizsgálatnak lesz alárendelve, az idő és az emberi esendőség kemény
vizsgájának.
És e struktúra tényei, ahogy tudjuk, utoljára siralmas látványt
nyújtottak: rossz erkölcsök, rágalmazások, hatalmi harcok, korlátlan
ambíciók, lopás.
Ezeknek okai a kúriában mostanáig érvényes szabályokban és nem csak
azokban rejlenek: ezeket a szabályokat meg lehet és meg kell
változtatni, ez a pápa döntésének üzenete. Pont úgy, ahogy ezt egy
szabállyal (és micsoda szabállyal), ami őt érinti, ő maga tette. Lehet
még, például, egy pápa megválasztása egy tucat férfi oligarcha előjoga,
akiknek körébe bekerülni akarók gátlástalanságukban semmire nincsenek
tekintettel? A kongregációk hatalma lehet egyedül ezeknek a kezében?
Megengedett, hogy egy olyan gennyzacskó, mint az IOR, a vatikáni bank
még mindig létezik?
Forrás: www.katolikus-honlap.hu