 |
| Az utolsó vacsora |
Nagycsütörtökkel
kezdődik az Újszövetség legszentebb pászkaünnepe. Liturgiája
úgy mutatja nekünk Krisztust, mint főpapot, ahogy odaadó
szeretetét az utolsó vacsora termében és az Olajfák hegyén
hősies nagysággal és egyben bensőséges szelídséggel, sőt
megragadó szépséggel kinyilvánította. Ma legfölségesebb Oltáriszentség
alkotja a liturgikus imádságok és cselekmények lényeges
tartalmát mindazzal együtt, ami a Sion hegyén tartott kegyelmekben
gazdag, utolsó vacsorán ehhez kapcsolódott: úgymint, az Úrnak
nagy alázatossága a lábmosásnál, annak az áldozatnak az
előzetes, vérontás nélküli bemutatása, amelyhez az Úr magát a
következő nap, szörnyű kínok között, mint áldozati Bárány
önként odaadja és ezzel az Újszövetségnek titokzatos és
szeretetlakomájának megalapítása, Jézusnak az Olajfák hegyére
vonulása, a getszemáni-kertben átszenvedett órái és
ellenségeinek hatalmába való önkéntes kiszolgáltatása.