„Ez az élő Krisztus képe, a turini sírlepel a halott Urat ábrázolja” - suttogja egy hang. Egy szerzetes nővér sietett fel a lépcsőkön, hogy a leplek titkát felfedje – németül, hiszen Blandina Paschalis Schlömer Németországból származik. Azért költözött Manoppelloba, hogy életfeladatának, a kendő kutatásának tudja a helyszínen szentelni magát. Egymásra fektetett fóliák segítségével igazolódott be, hogy a manoppellói lepel és a torinói sírlepel arcvonásai pontosan fedik egymást. Az apáca eredményei késztették professzor dr. Heinrich Pfeiffer, jezsuita sírlepelkutatót, és professzor dr. P. Andreas Resch redemptoriánus paranormológust, hogy behatóan foglalkozzanak a lepellel.
 |
| A torinói és a manoppellói lepel átfedése |
De mi köze Veronikának e kendőhöz? Blandina nővér mesél a keresztény évszázadok során leginkább tisztelt ereklyéről. Veronika legendája, aki Jézusnak kendőjét nyújtotta, kísérlet volt a titokzatos kép keletkezésének magyarázatára. A Veronika név „valódi arcvonást” jelent. A latin vera = igazi, valódi, és a görög Eikon = kép, arcvonás szavak összetétele.
A vizsgálatok igazolták: a rejtélyes arcképet nem festették. A kendő 574-ben került a mai török Kamuliából Konstantinápolyba, s onnét 705-ben Rómába, ahol a zarándoklatok fő vonzerejévé vált. Az emberek nem Péter apostol sírját, hanem Jézus arcát akarták látni. Később a Szent Péter-templom egy kápolnájának boltívpillérében őrizték, s évente állították ki.
Mindenesetre, amit ma megpillanthatunk, csak egy megsötétedett szövetdarab, melyen nem ismerhetők fel arcvonások. A tudósok feltételezik, hogy az igazi kép Róma 1527-es kifosztása, vagy a régi Péter bazilika 1608-as lebontása idején tűnt el, s helyette egy másik leplet állítottak ki. Az igazi „Veronikát” azonban Manoppelloban helyezték biztonságba, ahol kapucinusok őrizték, és a lakosság nagy tiszteletben részesítette.
Blandina nővér egy zseblámpát vesz elő rendi ruhájának redői közül. Megvilágítja a szövetet. Minden egyes részlet megfigyelhető. Ahogyan a fény ereje intenzívebbé válik, a kép szinte teljesen előtűnik. „Így az ember a fátylon keresztül akár egy újságot is el tud olvasni”, magyarázza. Blandina nővér kutatási eredményeit a szomszédos múzeumban készítette elő a kérdések özönével érkező látogatók számára. Egy vitrinben láthatók a búvókagyló finom és ellenállóképes fonalai. Ezekből szövik a byssust, vagy kagylóselymet. De a byssus nem képes verejtéket vagy vért felszívni. Ez a tény és az, hogy az arányok nem torzultak, ellentmond annak az elméletnek, hogy lenyomatról lenne szó. Festmény lenne hát mégis? Resch atya mikroszkopikus vizsgálatai során nem talált színpigmentációt. A paranormológus emiatt kizárja, hogy a leplet festették volna.
Blandina és Resch egyetértenek abban, hogy az élő Jézus arcvonásairól van szó. De amíg Resch atya – a Veronika-legendával megegyezően – úgy hiszi, hogy a korbácsoltatás és a keresztre feszítés közti úton keletkezett, addig Blandina nővér szerint a feltámadáskor felébredő Jézust ábrázolja. „A fátyol egészen felülre, direkt a leplekbe tekert holttest arcára volt helyezve, végtisztességképpen. A két kutató abban egyet ért, hogy a kép keletkezése csodás, nem lenyomat, nem festmény. „Az arckép keletkezése jelenleg megválaszolhatatlan kérdés” - véli Resch. XVI. Benedek pápa zarándokútja Manoppellóba, 2006-ban nagy sajtóvisszhangot keltett. A képet indirekt módon a Vatikán ölébe fogadta vissza azáltal, hogy a zarándoktemplomnak bazilika rangot adományozott.
 |
| A manoppellói kendő |
Közben újra elcsendesedtek a kedélyek a csodás fátyol körül. „Egy új könyv megjelenése, vagy egy új tévés dokumentumfilm után szaporábban érkeznek a zarándokbuszok. Aztán újra nyugalom lesz” - meséli Blandina nővér.
A feltámadás csodáját sohasem fogjuk tudni tudományosan megmagyarázni
Jézus kinézete a modern keresztények számára többé már nem izgató kérdés? Egy nemes arcvonásokkal rendelkező, szakállas, hosszú hajú férfi képe magától értetődővé vált. De hogy ez a képzet tán épp a manoppellói képmásra vezethető vissza, ezután is érdekes feltételezés marad. Ami a húsvét csodáktól vibráló napjaiban és éjszakáiban lejátszódott, tán sohasem fogjuk megérteni. „A Jézus feltámadása körüli csodák alapították meg a kereszténységet”, hangsúlyozza Resch.
És végül is a sírkendő és a verejtékkendő valódisága is hitbeli kérdés.
És végül is a sírkendő és a verejtékkendő valódisága is hitbeli kérdés.
(Siegfried Weger cikke, a Kronen Zeitung 2014. április 20-i, húsvétvasárnapi számából)