A gitáros mise összekeveri a szent és a világi szerelmet

Nem szereti a gitáros misét, mivel nem tartja jónak a gitáros dalokat. Viszont azt mondja: ha tényleg úgy látja az egyház, hogy váltásra van szükség a liturgikus zenében, akkor a váltás legyen teljes körű, és „adjuk le az orgonakulcsot”. Bubnó Tamással az egyházzenéről beszélgettünk.

A Szent Efrém Férfikarról készült interjúban azt mondta: a Művészetek Palotájában Fischer Iván azt mondta: nem az a probléma, hogy nem ismernénk Mozart Requiemjét, hanem hogy egyáltalán a gyászmisét nem ismerjük. A zenészek nem tudják, az micsoda. Ráadásul az ismert misék többsége még a régi rítusra íródott.

Ahol csak térdelve, nyelvre lehet áldozni...

S. E. Malcolm Ranjith bíboros még éppen időben a húsvéti ünnepek előtt, részletes körlevélben húzta alá klérusa számára szilárd eltökéltségét arra vonatkozóan, hogy az egyházmegyéjének számos közösségében elterjedt liturgikus visszaéléseket meg fogja szüntetni.

Krisztus feltámadt! - Képekben Jaidhofból

Blaszfémia Németországban

Nemrégen kétszer is beszámoltunk arról, hogy nemcsak Leonardo Utolsó vacsoráját, hanem magát a gyóntatószéket, az Oltáriszentséget is parodizálják már, egyszóval mindent, ami szakrális, miközben vezető egyházi személyiségek nemhogy nem tiltakoznak mindezek ellen, hanem egyenesen lehetővé teszik őket, így rendszeresen számolhatunk be, legalábbis tőlünk nyugatabbra, blaszfémiával felérő templom- és liturgiamegszentségtelenítésekről.

Nagypéntek

A Nagypéntek Isten örök rendelésében a legnagyobb és legtermékenyebb misztériumot, azt a szent halált ünnepli, amelyet Jézus Krisztus, az Istenember érettünk, emberekért, a kereszt szégyenfáján kimondhatatlan kínok között szenvedett. Ez a földön töltött 33 éves áldozatos életének a befejezése. Ez engedelmességének végső célja az összes bűnök elengedéséért való engesztelésül. A kínnak és sötétségnek kimondhatatlan szándéka ez, amelyből azonban egy szentséggel, kegyelemmel teli világ keletkezett, egy új paradicsom és ez még mindig tökéletesedik.

Nagycsütörtök

Az utolsó vacsora

Nagycsütörtökkel kezdődik az Újszövetség legszentebb pászkaünnepe. Liturgiája úgy mutatja nekünk Krisztust, mint főpapot, ahogy odaadó szeretetét az utolsó vacsora termében és az Olajfák hegyén hősies nagysággal és egyben bensőséges szelídséggel, sőt megragadó szépséggel kinyilvánította. Ma legfölségesebb Oltáriszentség alkotja a liturgikus imádságok és cselekmények lényeges tartalmát mindazzal együtt, ami a Sion hegyén tartott kegyelmekben gazdag, utolsó vacsorán ehhez kapcsolódott: úgymint, az Úrnak nagy alázatossága a lábmosásnál, annak az áldozatnak az előzetes, vérontás nélküli bemutatása, amelyhez az Úr magát a következő nap, szörnyű kínok között, mint áldozati Bárány önként odaadja és ezzel az Újszövetségnek titokzatos és szeretetlakomájának megalapítása, Jézusnak az Olajfák hegyére vonulása, a getszemáni-kertben átszenvedett órái és ellenségeinek hatalmába való önkéntes kiszolgáltatása.

Nagyszerda

(Stációs-templom: Sancta Maria Maggiore-bazilika)

"Ki hitt abban, amit hallottunk, és az Úr karja ki előtt nyilvánult meg? Úgy nőtt fel előttünk, mint a hajtás, és mint a gyökér a szomjas földből. Nem volt sem szép, sem ékes [hiszen láttuk], a külsejére nézve nem volt vonzó. Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés; olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat, megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra. Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis (Istentől) megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott. Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást.

Nagykedd

(Stációs-templom: Szent Piroska temploma)

"Az Úr szólt nekem róla, s én felfigyeltem rá. Igen, Uram, feltártad előttem szándékukat. Én meg olyan voltam, mint a szelíd bárány, amelyet vágóhídra hurcolnak; nem tudtam, hogy terveket koholnak ellenem, mondván: Pusztítsuk el a fát, ereje teljében vágjuk ki az élők földjéről, úgyhogy még a nevét se emlegessék többé. De te, Seregek Ura, igazságos ítélettel ítélsz; te a vesék és a szívek vizsgálója vagy. Engedd látnom, miként állsz rajtuk bosszút, mert terád bíztam ügyemet." [Jer 11,18-20]

Nagyhétfő

(Stációs-templom: a Szent Praxedes-templom)

Hat nappal vagyunk a Húsvét előtt, erről a majd történelmi eseményről emlékezik az evangélium [Jn 12,1-9]. Mária példáját mi is követhetjük, mert Krisztus misztikus testében a szegények jelentik az Úr lábait és nekik szolgálhatunk, mint a stációs szent is minden vagyonát a szegényeknek adta. Így enyhítsük az Úr szenvedéseit, akinek panaszszava hangzik fel a mai misében.

A Szent és Nagyhét

A virágvasárnapi szertartás az egyházi év legszentebb hetének volt a nyitánya. A legszentebb hét, mert a liturgiájában a legnagyobb, legcsodálatosabb és kegyelemben leggazdagabb titkokat ünnepeljük. Innen erednek a különböző nevek is, amelyek azt a liturgiában, vagy a nép ajkán jellemzik. A liturgiában «Hebromada major»-nak is, meg «sancta»-nak is nevezik, azaz nagy- és szent hétnek, a nagy és szent titkok miatt, amelyeket megünnepel; de szentnek a komoly és jámbor életmód miatt is, amely ebbe az időszakba való. Csendes hétnek is nevezik, mert benne hangos ünnepek nincsenek megengedve, hanem igenis a léleknek csendes magába vonulása és legalább a három utolsó napon az ügyes-bajos dolgok lehető szüneteltetése. Az első keresztény császárok megtiltották ezeken a napokon a bírósági tárgyalásokat, közmunkákat és szórakozásokat. A középkorban egész héten szombati nyugalom volt. Nagycsütörtöktől kezdődően a zsidóknak ne volt szabad a keresztények között megjelenniök.

Virágvasárnap

Virágvasárnap először az Úr Jézus Jeruzsálembe vonulásának ünnepe, azután az Úr szenvedésének a kezdete.

1. Történet. Virágvasárnap ünnepe Jeruzsálemből származik. A kereszténység felszabadulása után a IV. században hamarosan nagy fénnyel kezdték megünnepelni. Először az Olajfák hegyén jöttek össze a Jeruzsálemben lakó keresztények és ott imádkoztak. Közben a Szentírásnak a mai napnak a megfelelő részeit olvasták. Azután felolvasták az Úr Jézusnak bevonulásáról szóló evangéliumot. Majd pálma- és olajágakkal kezükben bevonultak ők is a püspökkel és a papokkal a városba. Közben a Benediktus antifónát énekelték. A körmenet az Anastasis templomban fejeződött be. - Nyugaton eleinte domika competentium volt a vasárnap neve, mert a keresztségre készülőknek sok helyen most mondták el először a Hitvallást - ez a traditio Symboli - hogy ezt kivülről megtanulják. A VIII. század végefelé terjedt el nyugaton is ez a keleti ünnep és ettől kezdve nevezik Dominica (in ramis) Palmarumnak.

Van a remény kötelezettsége és a remény erénye

Interjú Georg May professzorral

II. János Pál pápa első enciklikájában (Redemptor hominis) elsősorban az Egyháznak az egyházon kívüli erőkkel és áramlatokkal való viszonyát járta körül. Eközben az egyházon belüli zűrzavar a 16. századiéhoz hasonlítható mértéket öltött. A WELT című lap ezzel kapcsolatban tett fel kérdéseket Georg May professzornak, egyházjogásznak, a Mainzi Egyetem egyházjogi tanszéke vezetőjének, akinek nemrég megjelent „Igazi és hamis reform” című könyve nagy feltűnést keltett.

Kik alkotják az Egyházat?

Egy barátom küldte a következő hírt:
Magyarország keleti felében - a Borsod megyei szerencsi esperesi kerületben - Taktaharkányban  a vasárnapi homíliájában a káplán (Kecskés László) újra definiálta a katolikus egyház fogalmát, illetve kik tartoznak az egyházhoz.

Ökumenikus imahét vég margójára

A keresztények - ó jaj, keresztyének - közelítésére találták ki Szent Pál apostol ünnepére időzítve az ökumenikus - de pontosabb definíció az ökumánia - imahetet, melynek a mai Vasárnap az utolsó napja.. Mert tisztára öku és mánia, de leginkább mánia. Ma már nem tanítják és nem említik a szemináriumokban és világi teológusképzésben XI. Pius pápánk (1922-1939) Mortalium Animos kezdetű, a paptestvérekhez írt apostoli levelét "Az igazi vallásegység elősegítéséről", mert majdhogynem dogmaként kezeli modern Egyházunk az ökumenét:

A nyolcadik szentség....

Egy barátom küldte a következő hírt:
Magyarország keleti felében - a Borsod megyei szerencsi esperesi kerület - az egyik falujában a szerencsi káplán vasárnapi homíliájában (lassan egy éves a hír) a káplán megalapította - Isten után szabadon - a 8. azaz a nyolcadik szentséget.