Virágvasárnap először az Úr Jézus
Jeruzsálembe vonulásának ünnepe, azután az Úr szenvedésének a
kezdete.
1. Történet. Virágvasárnap ünnepe
Jeruzsálemből származik. A kereszténység felszabadulása után a
IV. században hamarosan nagy fénnyel kezdték
megünnepelni. Először az Olajfák hegyén jöttek össze a
Jeruzsálemben lakó keresztények és ott imádkoztak.
Közben a Szentírásnak a mai napnak a megfelelő részeit olvasták.
Azután felolvasták az Úr Jézusnak
bevonulásáról szóló evangéliumot. Majd pálma- és olajágakkal
kezükben bevonultak ők is a püspökkel és a papokkal a
városba. Közben a Benediktus antifónát énekelték. A körmenet
az Anastasis templomban fejeződött be. - Nyugaton eleinte domika
competentium volt a vasárnap neve, mert a keresztségre készülőknek
sok helyen most mondták el először a Hitvallást - ez a traditio
Symboli - hogy ezt kivülről megtanulják. A VIII. század végefelé
terjedt el nyugaton is ez a keleti ünnep és ettől kezdve nevezik
Dominica (in ramis) Palmarumnak.
2. A pálmaszentelés. A VIII.
századtól szokás pálmaszentelés és ú.n. «missio
sicca»
szárazmise, azaz olyan szertartás, mely liturgikusan úgy van
felépítve, mint a szentmise rítusa. Van introitusa, oratioja és
olvasmánya. (Ez leírja Izrael népének kivonulását a bájosan
szép Elimből, ahol 12 forrás bugyogott és 70 pálma emelkedett az
ég felé és útjukat a Sin -sivatagba, ahol Isten a mannát, az
égből való csodakenyeret küldte.) A graduale helyett következik
két responzórium, azután Jézusnak Jeruzsálembe való
bevonulásáról szóló evangélium. Eddig tart a hittanulók
miséjének megfelelő rész.
Következik a kenyér és a bor
felajánlása helyett a pálmaág felajánlása. Az áldozati
adományokat ugyanis a hívők hitből fakadó jó cselekedetei adják,
akik ma győzelmi pálmákkal, boldog húsvéti örömmel mennek az
Üdvözítő elé. Erre következik a prefáció formájában a
háromszoros sanctus-szal végződő Isten dicsérő ének, mint a
világ alkotójához és urához.
Azután következnek a rendes mise
átváltoztatása helyett s megszentelés imák, amelyek által a
pálmák és olajágak szentelményekké válnak és azok ájtatos
használatuknál nekünk a mennyből kegyelmeket közvetítenek,
amint ezt az öt imádság is mutatja. Ezen szentelési imák után a
pap szentelt vízzel hinti meg a pálmaágakat annak jeléül, hogy a
bűn átkától megtisztíttatnak és megfüstöli azokat tömjénnel,
szentségük jelképével.
A rendes misében következik a viszont
adományoknak, az átváltoztatott kenyérnek és bornak a kiosztása
a szentáldozásban, ehhez most is egy imával a pálmák
szétosztásához fog a pap és a «szárazmisében»
ez mintegy az áldozás helyét képvisel.
Mialatt a pap a megszentelt pálmát a
klérus és a nép között szétosztja, a kórus felváltva két
antifónát énekel. Ezek a Jeruzsálemi ifjúságot dicsőítik,
amelyek valamikor ájtatos tisztelettel az Üdvözítő elé ment,
előtte az úton még a ruhákat is kiterítette és pálmaágakkal
integetve, így üdvözölte őt: «Hozsánna
a magasságban, áldott legyen, aki az Úr nevében jön.»
 |
| "A király jön" |
3. A körmenet. Mint ahogyan ez a
pálmaszentelés Izrael fiainak az egyiptomi rabságból való
örvendetes kivándorlására emlékeztet minket és ezen a napon
gondolatainkat az Ószövetség jelképes pászkájára irányítja,
ép úgy a liturgia is ünnepélyes pálmafelvonulással megy annak
elébe, aki minket a bűn rabságából megvált. A pálmás
körmenet, amelyen a résztvevők a megszentelt pálmát a kezükben
tartják, antifónák éneklése közben, kivonul az előcsarnokba,
vagy a templom előterére. Az antifónák Jézusnak Jeruzsálembe
való bevonulását éneklik. A visszavonulásnál azonban a
pálmavivők a templomot zárva találják és belülről ünnepélyes
ének csendül föl: «Gloria
laus et honor tibi sit».
Ezt a verset a kint várakozók ismétlik és így felelnek a most
következő himnuszok mindegyikére, amelyik mind odaadó
tisztelettel dicsőítik az Üdvözítőt. Az ének után a
keresztvivő ráüt a kereszt nyelével (háromszor) a bezárt
ajtóra, ez kinyílik és Jézusnak Jeruzsálembe való bevonulására
vonatkozó ünnepélyes responsorium éneklése közben bevonulnak a
templomban. Ez az ősrégi és valamikor rendkívül népszerűvé
vált pálmakörmenet nem akar pusztán Jézusnak, az isteni
királynak és igazi főpapnak földi királyi és templomvárosába
való bevonulásáról szóló liturgikus drámai ábrázolás lenni,
hanem egyúttal jelképe annak, hogy Krisztus kereszthalála által a
mennyei Jeruzsálem kapuit nekünk megnyitotta és hogy csak Krisztus
keresztje nyithatja ki azokat.
Ez a körmenet már a 386.-ik évben
előfordult Jeruzsálemben, nyugaton azonban csak a VII. századtól
kezdve terjedt el. A középkorban gyakran az evangélium-könyvet
vitték, mint Krisztus képviselőjét egy tartón, vagy pedig a
keresztet, melyről a leplet eltávolították, sőt néhol a
legfölségesebb Oltáriszentséget. Később az Üdvözítő
szamáron ülő alakját ábrázolták és azt magukkal is vitték.
Néha két körmenetet is rendeztek; ezek egymás elé vonultak. Vagy
egy a városon kívül levő templomban szentelték meg a pálmákat,
dicsőítették a keresztet a zárt városkapu előtt és azután a
himnusz éneklése mellett bevonultak a városban.
Milyen csodálatosan szép, mily
ünnepélye és szent a régi időkből való pálma-körmenet, mily
felemelő egyúttal a gondolat is, hogy ezen a napon az egész
földkerekségen mindenütt, a katolikus és igazán hívő nép ezen
őskeresztény módon hódol Megváltójának. Éppen ezért hozzuk
mi is ezen hódolatot az Üdvözítőnek, kinek példája és
tanítása a mi üdvösségünket és boldogságunkat jelenti.
Alakítsuk életmódunkat is pálmakörmenetté, melynél
erénycselekedeteink a szentelt pálmák és ájtatosságunk dicsőítő
énekek legyenek. Szenteljük magunkat és mindenünket Isten magas
érdekeinek Jeruzsálem lakóinak példájára, akik az Úr elé még
ruháikat is leterítették.
Szunyog Xavér Ferenc: Magyar-Latin
Misszále (1933)