Egy életút Magyarországról Zaitzkofenbe ...

Páter Papp Miskolcon

A mai bejegyzésem most csak hír-adás egy múlt hónapi eseményhez kapcsolódóan, mégpedig a Szent X. Piusz Papi Közösség Müncheni priorátusa kápolnájának - én inkább templomot mondanék - felszentelésének 25. évfordulójáról. Münchenben a Johann-Clanze-Straße 100. alatt található templomot 1987. december 20-án még a közösség alapítója, Marcell Lefebvre érsek úr szentelte fel és Bajország Patrónusának [Szűz Máriának] ajánlották fel.

Egy 1600 éves prófécia korunkban beteljesül?!

Szent Nílus [? - 430]
A róla szóló első információk alapján Nílus egy egyházon kívüli, családos ember volt, a konstantinápolyi bíróság egyik hivatalnoka. Aranyszájú Szent János pátriárkasága idején, annak első száműzetése előtt ő irányította Nilust a Szentírás tanulmányozásában és a vallásosság terén. 390-ben vagy 404-ben Nílus elhagyta feleségét és egyik fiát, és másik fiával, Theodulossal a Sinai hegységbe ment, hogy szerzetes legyen. Ott éltek kb. 410-ig, amikor szaracénok támadták meg a kolostort és fiát foglyul ejtették.
Fel akarták áldozni a fiút istenüknek, végül azonban eladták rabszolgának, így a palesztinai Eleusa püspök tulajdona lett. Közben Nílus is elhagyta a kolostort, hogy fiát keresse, és sikerült is rátalálnia a püspöknél. A püspök mindkettőjüket szerzetessé szentelte és visszaengedte a Sinai hegyre. 430-ig biztosan életben volt Nílus, halálnak pontos ideje azonban ismeretlen, néhány író szerint 451-ig élt.

A szekularizmus és a tudatlanság határai ...

Csaknem 4 ezer szavazatot kapott az amerikai kongresszusi képviselőválasztásokon a 19. században élt Charles Darwin (Apologéta: az evolúciós elmélet megalkotója).

A november 6-i szavazás napján Georgia tagállam 10. választási körzetben a szavazópolgárok saját kezűleg írták fel a szavazócédulákra Charles Darwin nevét és voksoltak rá.

Az akció Paul Brown republikánus-párti képviselőjelölt nyilatkozatával hozható összefüggésbe:

Buzdítás a sötétségben való tájékozódáshoz...

Kedves Testvéreim a Szent Katolikus Hitben!

Minden pillanatban fontos feladata a Katolikus Hitben élő embernek, hogy éber legyen. Ez az éberség kell, hogy minden helyzetben, jóban és rosszban egyaránt megmaradjon, hiszen éberen csakis a lélekkel lehet létezni. Ez pedig azt jelenti, hogy a lélekkel kell látni és nem szabad hagyni magunkat a sötét erő által vezettetni! Aki a szemével gondolkodik, azt félre lehet vezetni és ez irgalmatlanul be is következik.
Hogyan lehet megtanulni a lélekkel látni? Ehhez böjtre és imádságra van szükség. Mindkettő megtanít látni a lélekkel és elhagyni mindazt, ami megzavarja a lélek harmóniáját, nyugodt együttlétét a Mindenható Istennel. Ezen buzdításom megírását a napjainkban tapasztalható zűrzavar és sötétség támadása ihlette, amely olyan
közösséget sem kímél, amely mindhalálig hű akar maradni Katolikus Anyaszentegyházunk Hitéhez.

Az Egyházi temetés feltételei és megtagadása...

Kedves Hívek,
mi, keresztények tiszteletben tartjuk az elhunytak testét, mert ez a lélek „szerszáma” és a Szentlélek otthona volt, de azért is, mert tudjuk, hogy egyszer a test is fel fog támadni. Ezért temeti el az Egyház az ember ha­landó porhüvelyét ünnepélyes szertartásokkal és kíséri el – általában – körmenettel a sírhoz. Úgy a katekizmus (Apologéta: természetesen nem a II. Vatikáni Zsinat után kiadottra kell gondolni), mint az egyházjog (Apologéta: természetesen itt sem az 1983 - ún. Gumimaci Kódex-re - kell gondolni, hanem az 1917-esre) általános szabályokat ír elő, melyeket az egyházi temetéskor figyelembe kell venni. E rendelkezések legfontosabb elemei összefoglalva a következők:

Virágot a koporsóra? - A temetési szertartásról

A római rítus szerint a temetés szertartásai állanak: először a holttest áthozatalából a templomba, másodszor a halottak zsolozsmájából, harmadszor a gyászmiséből, negyedszer a Liberóból és végre ötödször az eltemetésből.

Először a plébános vagy más megbízott pap karingben, fekete stólával, esetleg pluviáléban néhány miniszterrel a halott házához megy. Elől viszi egyik miniszter a keresztet két gyertyás között, utána jönnek az egyesületek, társulatok, szerzetek, papság stb. aszerint, hogy milyen nagy arányú a temetés, utoljára jön a fungens pap egy miniszterrel, aki a szentelt vizet hozza az aspersoriummal. Szent miniszterek, szerpap és alszerpap ezen körmenetben, amely különben hasonlít a többi körmenetekhez, nem engedhetők meg (S. R. Cong. 2915 ad 8).

Virágot a sírra? – Nem mindig volt ez szokás

A halottak napjához hozzátartozik, hogy virággal emlékezünk meg az elhunytról. Régen azonban a keresztények – a pogányokkal ellentétben – nem vittek virágot a sírra.
A halottak napját november 2-án tartják. Estéjét a halottak estéjének (halottak vigíliájának) is nevezik, ilyenkor sok helyen hosszan, akár 1-2 órán át szólnak a harangok a halottak emlékezetére.

Halloween vs. Mindenszentek ünnepe

A lengyel katolikus egyház internetes honlapján arra figyelmeztet, hogy a Halloween, azaz a Mindenszentek angolszász ünneplése ellentmond a katolicizmus tanításainak és a kereszténységnek, mert a "sötétség birodalmába, az ördögök, vámpírok és démonok világába" vezeti be a fiatalokat a "vidámság nevében". A BBC szerint egy lengyel érsek, Andrzej Dziega szerint az október 31-ei éjjeli ünneplés a pogányságot terjeszti a fiatalok körében. Dziega szerint a "halál kultúrája" áll emögött.

A magyar egyházi vezetés mindmáig nem tett meg mindent Mindszenty boldoggá avatásáért...

Noha a hitünkért és hazánkért mindvégig állhatatos bíborosunkról idestova két évtizede a magyar egyházi vezetés valósággal dicshimnuszokat zeng, szégyen, hogy eközben mindmáig nem tett meg mindent boldoggá avatásáért, noha erre vár az öt világrész valamennyi hitében hű maradt magyarja, elvégre aligha van nagyobb lelki támasz egy nemzet életében, mint ha emelt fővel vallhatja boldognak lelki elöljáróit. Amint a Magyar Hírlap 2012. október 28-i számából értesülünk, Zinner Tibor, Koltay Gábor és Sinkovics Ferenc személyéről s pályájáról való beszélgetésében Koltay nem rejtette véka alá, hogy a bíborosunk boldoggá avatását akadályozó tényezők milyen erőknek köszönhetők:

Pratikák és bűnök a magyar tradíció köreiben... - a bárnybőrbe bújt farkasok

„Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek fel őket. Szednek-e tövisek közül szőlőt vagy bogáncsról fügét? Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, se a rossz fa jó gyümölcsöt. Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt. Tehát gyümölcseikről ismeritek fel őket. Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: Uram, Uram. Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, hát nem a te nevedben űztünk ördögöt? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? Akkor kijelentem nekik: Sose ismertelek benneteket. Távozzatok színem elől, ti gonosztevők!”
[Mt 7,15-23]

Megemlékezés '56-ról a besúgó főpappal

Kedves olvasó!
Ez egy nagyon rövid bejegyzés lesz, de a felháborodástól lesz hangos. Ma reggel a Magyar K und K televízió m1 csatornáján rövid beszélgetés zajlott egy biztosan nem keresztény újságíró és egy katolikus főpap (püspök) között. A beszélgetés tárgya az volt, hogy megemlékeztek az 1956-s eseményekről azt helyezve a központba, hogy a klérus részt vett-e az események szervezésében és a harcokban.
Már a beszélgetés elején voltak gondjaim, mert "szokásomhoz híven elsőre" (Apologéta: ajánlom elolvasásra a két évvel ezelőtti bejegyzésemet: Civil papok címen) nem bírtam felismerni a katolikus főpapot, mint beszélgető társat. Pedig most is Kiss-Rigó László Szeged-Csanádi megyéspüspök volt a "TV sztár".. De a mai beszélgetés túl tett minden határon.

Nemhogy ezer, egy ok sem lehet a méhmagzat meggyilkolására!!!!

Ma, amikor az abortusztabletta hazánkban való bevezetését támogatta az a Szülész-Nőgyógyász Szakmai Kollégium is, amely pedig sokáig önmagát a kisbabák élete védelmezőjeként tüntette fel, nem lehet elégszer emlékeztetnünk arra, amiből nem engedhetünk: nemhogy ezer, egy ok sem lehet a méhmagzat meggyilkolására.

Korunk Orwell és Huxley utópiájának megvalósulásával fenyegető mivoltát mi sem jelzi jobban, mint sokaknak a magzatméh életjoga megtartása vagy elvetése iránti közönye. Ma, amikor az abortusztabletta hazánkban való bevezetését támogatta az a Szülész-Nőgyógyász Szakmai Kollégium is, amely pedig sokáig önmagát a kisbabák élete védelmezőjeként tüntette fel, nem lehet elégszer emlékeztetnünk arra, amiből nem engedhetünk: nemhogy ezer, egy ok sem lehet a méhmagzat meggyilkolására. Mindazon orvosok pedig, akik ebben részt vesznek, hippokratészi esküjüket szegik meg, amelyben pedig megfogadták, hogy nem segítenek ehhez hozzá egyetlen asszonyt sem.

Szabadkőműves szertartás a hamburgi Szent Mihály templomban

Szeptember 29-én, Szent Mihály arkangyal ünnepén Hamburg fő protestáns templomában, a „St. Michaelis” templomban szabadkőműves konventet tartottak.Normális esetben ezen a napon a templomban evangélikus istentisztelet van, de a St. Michaelis elöljáróinak láthatóan fontosabb volt a szabadkőműves konvent, mint a saját egyházközségük, amelynek tagjait ezen a napon a templom ajtajára kitett tábla fogadott: „Ma egész napos rendezvény miatt a templom belseje nem látogatható”.

Mi "kárhozatos bálványimádók"

Érdekes hírt olvashattunk a Magyar Katolikus Püspökkari Konferencia honlapján: http://uj.katolikus.hu/cikk.php?h=1847 Ékes bizonyságát kaptuk annak, amit XI. Pius pápa olyan jól fogalmazott meg a Animos Mortalium apostoli körlevelében, melyet a paptestvéreknek írt 1928. január 6-án, Vízkereszt ünnepén az Ökumenizmusról.
Ebből egyértelműen kiderül, hogy a katolikus hit és tan megsértése és feladása, ha a "megbékélés jegyében" összebútorozunk a protestánsokkal, a kisegyházakkal és szabadegyházakkal. Közös út "ökumánia" csak úgy lehetséges, ha visszatérnek az Egy, Szent, Apostoli és Katolikus Anyaszentegyházba.

A vallásra ugyan szükség van, de az Egyházra nem?

Egyre gyakrabban kérdezik, megtapasztalva korunk erkölcsi-szellemi süllyedését, mit jelent hinni az Egyházban, amikor vezető képviselői gyakorta egy gyékényen árulnak Isten bármilyen oldalról jövő ellenségeivel, amikor nyíltan vagy (ami sokszorta veszedelmesebb) burkoltan sokan azt hirdetik, hogy a vallásra ugyan szükség van, de az Egyházra nem: mi az igazság? Különösen is kardinális kérdés ez, amikor a nyáj őrzésére hivatott pásztorok közül számosan eltévelyednek, mint Karl Lehmann bíboros, mainzi érsek, aki évekkel ezelőtt kijelentette, hogy hisz Krisztusban, de az Egyházban nem, azonban ilyenkor is, mint mindig, az a perdöntő, amit a Szentírás, a szenthagyomány (s általuk a dogmatika) tanít, hiszen eszerint Jézus Krisztus nem maradt meg földünkön látható alakban, mégis gondoskodott arról, hogy tanításai fennmaradjanak, és ezek intézményes fenntartására alapította az Egyházat. Ez akkor történt, amikor Szent Péter apostolhoz így szólt (Mt 16, 18-19.):