Pratikák és bűnök a magyar tradíció köreiben... - a bárnybőrbe bújt farkasok

„Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek fel őket. Szednek-e tövisek közül szőlőt vagy bogáncsról fügét? Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, se a rossz fa jó gyümölcsöt. Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt. Tehát gyümölcseikről ismeritek fel őket. Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: Uram, Uram. Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, hát nem a te nevedben űztünk ördögöt? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? Akkor kijelentem nekik: Sose ismertelek benneteket. Távozzatok színem elől, ti gonosztevők!”
[Mt 7,15-23]

Valós történet, nevek nélkül

A fenti Szentírási idézet mellett jut eszembe Radnótitól a Töredékek első két versszaka:

Oly korban éltem én e földön,

mikor az ember úgy elaljasult,

hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,

s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,

befonták életét vad kényszerképzetek.

Oly korban éltem én e földön,

mikor besúgni érdem volt, s a gyilkos,

az áruló, a rabló volt a hős, -

s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,

már azt is gyűlölték, akár a pestisest.

A kiemelések tőlem származnak, mert a mostani eset tárgyalásánál ezek lesznek a meghatározó szempontok.

Apologéta

Akkor most térjünk a tárgyra. Megtörtént eseményeket fogok elmondani - bár nevek nélkül, de -, a megfelelő ismeretekkel rendelkező emberek ráismerhetnek a történet szereplőire. Mindezt tanulságul teszem mindenki számára elérhető módon, hogy láthatóvá váljon - meglátásom/meglátásunk szerint az -, hogy a jó és igaz katolikus ügyért (a tradícióért) tevékenykedő és harcoló emberek, klérus tagok is keveredhetnek olyan hálóba (saját maguk állította csapdába), mely a bűn legmélyebb bugyrába húzhatja őket. Történetünknek több szereplője van, de mindegyik magyarországi személy.

Történt egyszer, nem is olyan régen, hogy Magyarországon az új katolikus rend (novus ordo) szerint felszenteltek egy ifjú papot. Ez az ifjú, még szeminarista korában találkozott a római-katolikus Egyház tradicionális Szentmise liturgiájával, amit - mivel már középiskolában tanult latinul -, viszonylag gyorsan megtanult, illetve „elsajátított”. Kápláni élete folyamán fokozatosan elkezdte a Szentmise áldozatot az ősi rítusban bemutatni, amit hallgatólagosan - nem nyilvánosan -, engedélyeztek neki - bár erre nem volt semmi szükség -, de érezte, hogy a katolikus papság annál több, mint hogy „elmisézgetek” a régi rítusban, így amikor lehetősége adódott, hasonlóan végezte a keresztelést és a többi szentség kiszolgáltatását is.

Egyszer csak a püspöke gondolt egyet - vélelmezhetően nevelési és közvetlen felügyeleti célzattal -, áthelyezte a Székesegyházba kápláni szolgálatra. Közben ez az ifjú klerikus egyéb úton is próbálta mélyíteni lelkületét a tradícióban, valamint kereste a lehetőséget, hogyan élhetné meg az általa megtalált kincset - mármint az igazi papi lelkületet, papságot -, a maga teljességében. Így talált rá a Szent Péter Testvériségre, akiket a központi házukban meg is látogatott és megérezte, hogy ez az útja.

Elkezdett fórumozni egy honlapon és így lett nyilvánvaló az ő élete és törekvése sokak/sokunk számára. Ez a honlap a Pius közösséghez közel állónak mondja magát. A fórumozásról azért kell említést tenni, mert ez a későbbi történések szempontjából kiemelt jelentőségű lesz. A következő időkben próbálta a püspökénél elérni, hogy adjon neki exkardinációs (elbocsátó) levelet, hogy inkardinálódhasson (beléphessen) a Szent Péter Társaságba. A püspöke húzta-halasztotta a választ, minden érdembeli kérdés feltevéskor mellébeszélt és nem volt egyenes válasza. Így jött el a pillanat, hogy Rómát megjárva és érdemi megoldásra nem találva úgy döntött, hogy csatlakozik Szent X. Pius Papi Testvériséghez engedély nélkül (ez a közösség nem igényel exkardinációs levelet a tradícióhoz hű papoktól). Mivel azonban nem akart azonnal szakítani püspökével és egyházmegyéjével, ezért kért a püspökétől EGY év hivatás tisztázó szabadságot, amit szóban megadott a püspök úr, majd mindez írásban megerősítve már csak ÖT hónap volt. (Ennyit egy püspök úr kimondott szaváról).

Papi szeminárium Zaitzkofen

Ennek ellenére elment a közösséghez, ahol szívesen és szeretettel fogadták, befogadták. Karácsony előtt - mert, hogy letelt volna az öt hónap -, írt a püspökének egy levelet, amiben kinyilvánította és megerősítette, hogy szabadsága végeztével nem kíván hazatérni és végleg csatlakozik a Piusz Közösséghez. Erre a levélre a püspök úr válasza egy sima diszpozíciós (áthelyezési) levél volt, melyben megjelölte Január 1-jén elfoglalandó új állomáshelyét. Természetesen ez nem történt meg, amire az 1983-as egyházjogi kódex szerint felfüggesztést kellett volna alkalmaznia, de a felfüggesztő határozat és levél csak Augusztusban született meg Szeptember 1-jei hatálybalépéssel. Közben ez a fiatal klerikus a közösségben egész jól megtanult németül, ami a későbbiekben lesz ugyancsak érdekes.

Még a csatlakozás második hónapjában történt, hogy a közösség magyarországi központjához e-mailben írt levelet juttattak el, amelyben sok mindennek elmondták az atyát, ráadásul a fentebb említett fórumból kikeresték hozzászólásait, amit erősen szelektáltak, megvágtak és összeraktak, majd ezt német nyelvre lefordították és csatolták az e-mailhez. Igen aljas munka volt, mert bár nehezen, de bizonyítható volt, hogy hazugságokat tartalmaz a rossz indulaton túl. A levelet írók egy internetes cikkben sírtak azon, hogy a közösségnek nincs magyar papja, holott pontosan tudták, hogy kint tartózkodik egy felszentelt személy, aki csatlakozott a közösséghez. Más forrásokból tudható, hogy az is nagy bűne volt ennek a klerikusnak, hogy bár tökéletesen beszélte az angolt és a kínai nyelv igen ősi és ritka nyelvjárását (Shin-Kyan dialektus), sőt latinul is tudott beszélgetni, de a csatlakozás pillanatában nem tudott németül. A fenti körök meglátása szerint: aki nem tud németül az nem is ember, főleg nem pap.

És eljött az idei, az éppen elmúlt nyár, amikor a fenti bűnök után olyan mélységekbe süllyedtek, hogy....
Nyári szabadságra hazautazott az ifjú klerikus és megkérték, hogy - mivel még nincs felfüggesztve -, helyettesítsen két hétig az egyházmegyéjében egy paptestvért (családi okokból). Ezt ő elvállalta, de azzal a feltétellel, hogy régi misét mutat be. Püspöke viszont úgy engedélyezte, hogy nem prédikálhat, nem temethet és Vasárnap csak újmisét mutathat be. A családi kapcsolatok miatt elvállalta a 2, azaz KÉT alkalommal újmise bemutatását.

Történt, hogy az a pap, akit helyettesített, Magyarország másik felében találkozott egy olyan tradicionális(nak mondott) paptestvérrel, aki megkérdezte tőle, hogy ki helyettesíti. Erre ő megmondta, hogy ki. (Összesen ennyi volt az információ). Ez a tradicionális(nak mondott) pap e-mailt írt a Pius Közösség magyarországi központjába, amiben arról árulkodott, hogy az a pap, aki helyettesített és csatlakozott a közösséghez a helyettesítés ideje alatt MINDEN NAP ÚJ MISÉT MONDOTT ÉS KÉZBE ÁLDOZTATOTT!!! (A katolikus Egyház a II. Vatikáni Zsinatig csak és kizárólag nyelvre áldoztatott, kézbe soha!!).

Azonban a helyettesítést vállaló klerikus a KÉT hét alatt mindössze KÉT alkalommal végzett novus ordo-t, ráadásul szigorúan csak nyelvre áldoztatott, miközben az ősi formulát imádkozta: „Corpus Domini nostri Iesu Christi custodiat animam tuam in vitam aeternam! Amen.”

Ennyi a történet. Okuljon mindenki belőle. Az ehhez kapcsolódó egy másik történetet egy másik időben fogom elmesélni, mert azért vannak történések.

Történetemet Jézusnak a keresztfán mondott utolsó szavaival zárom okulásért: „Uram bocsásd meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek...”