"Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen benneteket bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson." [Kol 2,8]

2012. október 2., kedd

A vallásra ugyan szükség van, de az Egyházra nem?

Egyre gyakrabban kérdezik, megtapasztalva korunk erkölcsi-szellemi süllyedését, mit jelent hinni az Egyházban, amikor vezető képviselői gyakorta egy gyékényen árulnak Isten bármilyen oldalról jövő ellenségeivel, amikor nyíltan vagy (ami sokszorta veszedelmesebb) burkoltan sokan azt hirdetik, hogy a vallásra ugyan szükség van, de az Egyházra nem: mi az igazság? Különösen is kardinális kérdés ez, amikor a nyáj őrzésére hivatott pásztorok közül számosan eltévelyednek, mint Karl Lehmann bíboros, mainzi érsek, aki évekkel ezelőtt kijelentette, hogy hisz Krisztusban, de az Egyházban nem, azonban ilyenkor is, mint mindig, az a perdöntő, amit a Szentírás, a szenthagyomány (s általuk a dogmatika) tanít, hiszen eszerint Jézus Krisztus nem maradt meg földünkön látható alakban, mégis gondoskodott arról, hogy tanításai fennmaradjanak, és ezek intézményes fenntartására alapította az Egyházat. Ez akkor történt, amikor Szent Péter apostolhoz így szólt (Mt 16, 18-19.):


'Tu es Petrus, et super hanc aedificabo ecclesiam meam, et portae inferi non praevalebunt adversus eam, et tibi dabo claves regni caelorum. Et quodcumque ligaveris super terram, erit ligatum et in caelis : et quodcumque solveris super terram, erit solutum et in caelis.'


Magyarul:

'Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, és a pokol kapui sem vesznek erőt rajta, és Néked adom a mennyek országának kulcsait. És amit megkötendesz a földön, meg lészen kötve a mennyekben is, és amit föloldandasz a földön, fel lészen oldva a mennyekben is.'

Simonnak maga Jézus Krisztus adta a Péter nevet, amelynek Máté evangéliumbeli arám eredetije 'kéfa', vagyis 'kőszikla', amelyre (tehát nemcsak hitére, hanem személyére és értelemszerűen azok utódaira) építi az Egyházat, amely az idők végezetéig fennmarad: a szakrális szövegben szereplő kapu továbbá a régi várfalak leginkább megerősített részét, a 'pokol kapui' pedig az ördög hatalmát, a 'kulcsok átadása' a hatalom átadását jelenti, így Péter kapja a legfőbb tanító és törvényhozó hatalmat (amely apostolutódaira, a mindenkori pápákra száll) Isten földi országában, az Egyházban olyan értelemben, hogy a hit és erkölcs kérdéseiben hozott döntései érvényesek a mennyben is, vagyis rendelkezik az oldás és kötés, a megengedés vagy felmentés isteni hatalmával, ezért az Általa irányított Egyház, amint a Nicaeai Hitvallás kifejezi a szentmise 'Credo'-jában, 'una, sancta, catholica, apostolica', azaz 'egy, szent, katolikus, apostoli'.

Mindez persze messzemenően nem azt jelenti, hogy a mindenkori Péter-utód, a pápa mindenben csalatkozhatatlan, hiszen csak akkor az, ha 1. hit és erkölcs dolgában, 2. mint az Egyház legfőbb pásztora, 3. az egész Egyház számára 4. végérvényesen dönt (így más, például történelmi, politikai, gazdasági vagy természettudományos kérdésekben ő is tévedhet): a felsorolt négy esetben együttesen való 'ex cathedra' kijelentései (amelyekben valamely megtámadott hitigazságot értelmét világítja meg) a 'dogmá'-k, ugyanis az eredendő görög kifejezés 'elfogadott tétel'-t, vagyis 'bebizonyított igazság'-ot jelent, tehát tág értelemben végül is nemcsak a 'theósis'-ból, a 'hit'-ből lett tudománynak, a 'theológiá'-nak vannak dogmái, hanem minden egyéb tudománynak, melyek nem tűrhetnek ellentmondást, hiszen arra kérdésre, hogy mennyi kétszer kettő, megszámlálhatatlanul sok felelet adható, de csak egy lesz belőlük igaz mindig.

Mindezek után tehát józan paraszti ésszel is belátható, hogy ha valaki azt mondja, vallás, Krisztus kell, de Egyház, pápa nem, pontosan olyan, mintha (Bangha Béla szellemes példája szerint (Világnézeti válaszok, 1940)) egyenesen azt állítaná, 'kocsi kell, kerék nem, egészség kell, szakács nem', vagyis magával Krisztussal száll szembe, aki az Egyházra nemet mond.

Ifj. Tompó László - Hunhír.info