Zoltan Istvan, az amerikai Transzhunanista Párt elnökjelöltje szerint a bűnözés leküzdésének és az erőszakosságra hajlamos állampolgárok féken tartásának legjobb eszköze a közvetlen elmekontrol. A politikai pályára lépett futurista az államilag szankcionált pszichofizikai elme és testkontrolban hisz és úgy gondolja, hogy a rabok motiváltabbak lennének, ha a halálbüntetés helyett agyimplantátumot kapnának, ami azonnal riasztaná a törvény őreit „nyugtató jelet küldve az agyba, ha bármilyen erőszakos tettre utaló agytevékenységet érzékel”.
A bűnözők ilyetén kontrollálása persze utat nyithat a módszer szélesebb körű bevezetése előtt, hiszen amennyiben az legálissá válna az elítéltek esetében, csupán idő kérdése, hogy a társadalom más csoportjai esetében is racionalizálják annak szükségességét.
Az elképzelést mintha egyenesen a Mechanikus narancs című film forgatókönyve ihlette volna, ahol az erkölcsöt és az elfogadott viselkedésformákat is elmekontrollal ültetik át a gyakorlatba.
Az International Business Times a következőket írta:
Zoltan Istvan szerint az agyimplantátumok segíthetnek kordában tartani az elítélteknél jelentkező erőszakos megnyilvánulásokat és akár csökkenthetik a bűnözést az Egyesült Államokban, sőt a halálbüntetés alternatívájaként is beválhatnak.
A Transzhumanista Párt futurista elnökjelöltje szerint a technológia rövidtávú alternatívát jelenthet a halálbüntetés helyett.
„Az erőszakos bűncselekmények az elmebetegség egyik formáját képviselik,” írta Istvan a Motherboard oldalán megjelent cikkében, amelyben azt javasolja, hogy a fegyencek agyának módosításával megváltoztathatják azok viselkedését, akik így ismét a társadalom hasznos tagjaivá válhatnak.
Az implantátumok egyúttal megfigyelési eszközként is funkcionálnának, és nemcsak nyomon követnék, de irányítanák is a rabok tetteit, például oly módon, hogy erőszakos megnyilvánulások észlelése esetében megnyugtatnák az illetőt.
Az elképzelést persze nem csupán a fegyházéletet karrier szinten űző rabokra alkalmaznák.
Egy ilyen „megoldás” kizárólag a teljes lakosságra kiterjesztett állami kontroll részeként válhat megvalósíthatóvá.
Ismerjük a logikát: senki sem lehet teljes biztonságban teljes megadás és alárendeltség nélkül.
Istvan a törvénytisztelő polgárok számára is előnyösnek tartja az agyimplantátum beültetést, hiszen a társadalom alapjául a transzhumanista jövőmodellt szorgalmazza.
A módszer amolyan vészjelző rendszerként szolgálna a hatóságok felé, riasztva az illetékeseket minden olyan esethez, amelyben fennáll az erőszak lehetősége, ami a biztos lebukás miatt szerinte eltántorítaná a potenciális bűnözőket.
„A trauma implantátumok beültetését az állampolgárok agyában is el kellene végezni, ami így közvetlenül az agyból riasztaná a hatóságokat, amint valaki bajt vagy traumát tapasztal,” javasolja Istvan.
„Ha az emberek tudnák, hogy el fogják kapni őket, a bűnelkövetések száma észrevehetően lecsökkenne, … az erőszakos bűncselekmények elkövetőit sokkal több esetben kapnák el a jelenhez képest, főleg, ha valamilyen típusú trauma implantátum is beültetésre kerülne.
A viselkedés és az agy módosítását célzó technológia már nem tudományos fantasztikum.”
Istvan arra is kitér a cikkben, hogy Barack Obama agy projektjének egyik célkitűzése például a Parkinson-kórból eredő önkéntelen mozdulatok kezelése.
A piacon pedig egyre több hangulatjavító kütyü jelenik meg, amelyek kifejezetten az agyhullámok megváltoztatásával ígérnek „boldogabb” napokat a vásárlóknak.
Egyszerű a képlet:
tartsuk meg az állami egyeduralom által felállított status quot, ne tegyünk semmit az igazságtalan gazdasági rendszer és társadalmi, politikai problémák megváltoztatása érdekében és hagyjuk, hogy a közismert csalók folytassák a megbundázott játékot. Eközben mindent és mindenkit figyeljünk. Időnként gondoskodjunk a félelem szinten tartásáról, nem csupán azért, hogy az emberek bántsák egymást, hanem azért is, hogy féljenek mindezt szóvá tenni, nem elfeledkezve a fogyasztásra való ösztönzésről az öröm illúziójának fenntartása érdekében. A fontos információkat ellenben tartsuk hét lakat alatt, hogy mindenki megtanulja szeretni rabszolgasorsát.
tartsuk meg az állami egyeduralom által felállított status quot, ne tegyünk semmit az igazságtalan gazdasági rendszer és társadalmi, politikai problémák megváltoztatása érdekében és hagyjuk, hogy a közismert csalók folytassák a megbundázott játékot. Eközben mindent és mindenkit figyeljünk. Időnként gondoskodjunk a félelem szinten tartásáról, nem csupán azért, hogy az emberek bántsák egymást, hanem azért is, hogy féljenek mindezt szóvá tenni, nem elfeledkezve a fogyasztásra való ösztönzésről az öröm illúziójának fenntartása érdekében. A fontos információkat ellenben tartsuk hét lakat alatt, hogy mindenki megtanulja szeretni rabszolgasorsát.