A francia forradalom idején a jakobinus diktatúra, a Maximilien de Robespierre vezette terrorrendszer alatt eros egyházellenesség jelent meg az országban, és sorra zárták be a kolostorokat.
 |
| Robespierre |
Erre a sorsra jutott a compiégne-i kármelita apácazárda is, amelynek 16 lakóját a cambrai börtönbe zárták egy csoport angol bencés apácával.
Vallásüldözés a jakobinus diktatúrában
A jakobinus terror kicsit több mint egy éves időszaka alatt 300 ezer embert börtönöztek be, közülük 50 ezren soha nem szabadultak ki – vagy meghaltak a börtönben, vagy pedig kivégezték őket. A francia királyok csontjait kiásták, és tömegsírokba dobták, a Gergely-naptárat pedig elvetették
A hónapoknak új neveket adtak, hét nap helyett tízből állt egy hét.
Robespierre, bár eleinte ateista nézetek felé vezette a franciákat, később kijelentette, hogy a lélek létezik, és kezdeményezte az ész kultuszát, a Legfelsőbb Lény tiszteletét.
A kármeliták
A Kármelita Rendet a 12. században alapították Szent Bertold vezetésével a Kármel-hegyen, amely a mai Izrael északi részén helyezkedik el. A rend Szűz Mária különleges védelme alatt áll, ezért a Mária-kultusz rendkívül erős közöttük. A hagyomány a Kármel-hegy remetéiig vezeti vissza a rend eredetét, akik az ókori Izrael prófétáinak örökségét folytatták. Szabályzatuk 16 cikkelybol állt, amelyek magáncellában lakásról, állandó imádkozásról és önként vállalt szegénységről szólnak. A compiégne-i kolostort 1641-ben alapították.
 |
| Illusztráció a guillotine felé tartó apácákról |
Lázadásnak vélték a kolostori ruhákat
A karmelita nővérek legnagyobb "bűne" az volt, hogy nem akarták elfogadni a kolostorokat (és így az ő zárdájukat) is megszüntető új alkotmányt. Az apácákat a cambrai börtönből Párizsba vitték bírósági tárgyalásra. Itt szerencsétlenségükre csak a kolostori ruháikban tudtak megjelenni a bíróság előtt, mivel a világi öltözetüket éppen mosták, amikor megérkeztek a katonák, akik Párizsba hurcolták őket. Ezt a tárgyaláson ítélkező bíró provokációnak minősítette, és szinte azonnal halálra ítélte mind a 16 előállított apácát, és még aznap estére elrendelte a kivégzésüket.
 |
| A Robespierre által az egyházi szertartások helyébe léptetett "Legfőbb lény ünnepe", korabeli festményen |
Néma csend kísérte őket a guillotine-hoz
A nővérek haját és ruhájuk gallérját levágták, hogy megkönnyítsék a guillotine pengéjének útját - ezen kívül azonban apácaruházatukban vonultak a vesztőhelyre. A fennmaradt írásos emlékek arról árulkodnak, hogy a kivégzések szokásos harsány, tojásdobáló, szitkozódó hangulatát ez alkalommal néma csend váltotta fel.
A guillotine-hoz érkezve a nővérek énekléssel törték meg a fagyott csendet: a Veni Creator Spiritust kezdték kántálni. A kivégzésre szólított apácák mindegyike letérdelt Theresa nővér, az egykori zárda vezetője előtt, és megcsókolta a kezében tartott, Máriát és kis Jézust ábrázoló szobrot.
Tíz nap múlva kivégezték Robespierre-t is
 |
| Illusztráció a guillotine előtt felsorakozó apácákról - mindannyian a Veni Creator Spiritust énekelték |
Tíz nap múlva véget ért a jakobinus diktatúra is, és Robespierre ugyanúgy guillotine általi halált halt, mint a 16 apáca, és a sok száz másik áldozat, akit kivégeztetett. Július 17-én a nővéreken kívül huszonhat másik áldozatot is a nyaktiló alá került, de róluk szinte semmit sem tudunk.
Angol apácák őrzik a ruháikat
A mártír apácák csontjairól csak annyit tudunk, hogy a Picpus temető egyik tömegsírjába dobták holttesteiket – világi ruháikat azonban megőrizték a börtönben velük élő angol bencés apácák.
A bencések azért érkeztek még a 16. század derekán Franciaországba, mert Angliában VIII. Henrik betiltotta a kolostori életet. 1795. május 2-n tértek vissza hazájukba, megalapították a Stanbrook apátságot, és magukkal vitték a mártír karmeliták ruháit is.