"Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen benneteket bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson." [Kol 2,8]

2015. augusztus 6., csütörtök

A liberalizmus bűn - 34. rész

Közel egy éven át tartó sorozatot indítok Dr. Felix Sardá Y Salvany "A liberalizmus bűn -  Az Egyház tanítása a liberalizmus ellen" című könyv alapján, segítségével. A könyv olvasása előtt is mindig mondtam, hogy a liberalizmus a sátán földi világba testesülése, a bűn széleskörű elterjedésének az oka. Tipikus megközelítése az "Amit szabad neked, azt nekem is. Amit nekem szabad, azért tégedet elítélnek". De ezt az élet mindegyik területére ráhúzhatjuk. Ha nem vagyok politikailag korrekt, mint ahogyan nem nagyon szoktam: ez a tipikus kettős mérce alkalmazása. Ebbe az utcába sétált be a római-katolikus egyház a II. Vatikáni Zsinattal, illetve a döntéseivel. A sorozat befjezése XIII. Leó pápa körlevele lesz, mely jelenleg is nagyon aktuális. De a körlevél közlésére várni kell.
Apologéta

34. rész - Feltűnő jel, amely szerint a valóban katolikus szellemű dolgokat a liberális szelleműektől megkülönböztethetjük

Az előző fejezet végén említett sötétség szó kapcsán menjünk át most egy más tárgyra.

A sötétség a gonoszság hatalmas segédje. Aki rosszul cselekszik, gyűlöli a világosságot, mondja az Úr [Jn 3, 20] Innét van, hogy az eretnekség mindig bizonyos homályosságot keres. A nyílt sisakú ellenséget nem nehéz megismerni, valamint azon liberálisokat sem, akik azzal kezdik, hogy nyíltan liberálisoknak vallják magukat. Csakhogy e szekta általában nem szokott ilyen nyíltan föllépni. Azon kell tehát lennünk, hogy a többnyire nagyon ügyes és óvatos ellenséget az álarc alatt is fölismerjük. Minthogy pedig ama szemek, amelyeknek az álarcos ellenséget fölismerniük kellene, rendesen nem hiú szemek szoktak lenni, elkerülhetetlenül szükséges bizonyos, könnyen észrevehető' egyszerű jelet megállapítani, amelynek segítségével a katolikus művet a liberalizmus pokoli művétől legott meg lehessen különböztetni.

Igen gyakran halljuk, hogy bizonyos terv, vállalat vagy intézmény van készülőfélben és alakulóban, s a hívő katolikusok nem tudják hamarosan megítélni e terv, vállalat vagy intézmény szellemét és irányát, s következőleg nincsenek tisztában azzal, vajon csatlakozzanak-e hozzá, vagy pedig minden erejükből ellenszegüljenek, különösen akkor, amidőn a pokol annyira ügyes, hogy a mi zászlónk legvonzóbb színeivel ékeskedik, sőt bizonyos esetekben még a mi szokásos beszédmodorunkkal is él. Ilyen esetekben mily sokan lesznek az ördög eszközeivé, holott pedig azt hiszik, hogy tisztán katolikus ügyet pártolnak. Azt fogja mondani valaki: „Minden hívő az Egyházhoz fordulhat tanácsért, s ennek csalhatatlan szava eloszlat minden bizonytalanságot." Helyesen mondják, csakhogy az Egyházat minden pillanatban és minden egyes esetben nem lehet megkérdezni. Az Egyháznak az a bölcs szokása van, hogy a hívek viselkedésére nézve bizonyos általános elveket és szabályokat állapít meg, de ezeknek alkalmazását a különféle gyakorlati esetekben minden egyes hívőnek okosságára bízza. Ilyen gyakorlati esetek pedig mindennap előfordulnak. A megjelenés előtt álló lap, az alapítandó egylet, a nyilvános ünnepély, amelyre meghívót kapunk, az a cél, az az intézmény, amelyre aláírási ívek mellett pénzt gyűjtenek, mindez az Istennek vagy az ördögnek műve lehet, vagy pedig — amint már említettük — oly ördögi mű, amely az isteni dolgoknál észlelhető komoly jámborságba van burkolva. Mit tegyünk az ilyen bizonytalanságban?

Íme, két gyakorlati szabály, amelyek minden keresztény embernek tájékozásul szolgálhatnak, hogy az annyira síkos talajon biztosan léphessen.
  1. Meg kell figyelni, miféle emberek állanak a szóban levő ügy élén. Az okosságnak eme főszabálya az Üdvözítőnek következő mondásán alapszik: „A rossz fa jó gyümölcsöt nem terem." [Mt 7,18.] Nyilvánvaló dolog, hogy a liberálisok már természetüknél fogva csakis liberális szellemű, a liberalizmus elvei által megmételyezett iratokat, vállalatokat és műveket hozhatnak létre. Meg kell tehát vizsgálni a szóban lévő vállalatot kezdeményező és szervező embernek vagy embereknek előéletét. Ha ez olyan, hogy elveik iránt bizalommal nem viseltethetsz, vállalatukat semmi esetre se támogasd. Ne kárhoztasd ugyan e vállalatot már előre is, mert teológiai axióma, hogy a hitetleneknek nem minden cselekedete bűn, s e szabály a liberálisok cselekedeteire is alkalmazható, hanem azért őrizkedjél azt jónak tartani, légy e tekintetben bizalmatlan, vesd alá az ügyet hosszú vizsgálatnak, s várd be e vizsgálat eredményét.
  2. Nézd meg jól, miféle emberek dicsérik a vállalatot. E szabály talán még biztosabb, mint az előbbi. A mai világban két, egymástól teljesen különböző áramlatot észlelhetünk: a katolikus és a szabadkőműves vagy liberális áramlatot. Az elsőnek létesítője vagy helyesebben visszatükrözője a katolikus sajtó, a másikat visszatükrözik és napról-napra élesztik a forradalmi hírlapok. Az elsőnek Róma, az utóbbinak a szabadkőművesség ad irányt. Új könyvet hirdetnek? Valami új vállalatról van szó? Figyeld meg, vajon a liberális áramlat helyesli-e, ajánlja-e, pártolja-e? Ha igen, akkor már tudhatod, hogy a könyv, a vállalat az övé, vagyis liberális; mert kétségtelen, hogy a liberalizmus vagy ennek sugalmazója, az ördög legott észreveszik, mi szolgálhat kárukra vagy javukra, s nem oly ostobák, hogy azt támogassák, ami céljaikkal ellentétben áll, s az ellen küzdjenek, ami terveik megvalósulását elősegíti. A pártoknak és a szektáknak bizonyos ösztönük s különös éleslátásuk van (olfactus mentis, vagyis a lélek szaglása, amint egy bölcselő magát kifejezi), amely már előre is — a priori — sejteti velük, mi jó és mi káros reájuk nézve. Légy tehát bizalmatlan minden iránt, amit a liberálisok dicsérnek és magasztalnak. Ők az általuk dicsért vállalat természetéből, eredetéből, céljából és eszközeiből legott észreveszik, hogy az a liberalizmusnak kedvez, a szekta világosan látó ösztöne sohasem szokott e tekintetben csalódni. Könnyebben esik meg, hogy a katolikus hírlap megtéved s oly valamit dicsér vagy ajánl, ami a liberalizmus javára szolgál. Inkább bízzunk tehát el-lenfeleink szaglási képességében, mint saját testvéreinkében. A szeretet aggályai, nemkülönben a jóknak ama szokása, hogy embertársaikról mindig csak a jobbat tételezik fel, néha annyira elvakítja őket, hogy jó szándékot keresnek ott is, ahol e jó szándék teljességgel hiányzik. Nem így a gonoszok, ezek a legnagyobb dühvel nekiesnek mindannak, ami az ő elveikkel ellenkezik, s fáradhatatlanul verik a nagy dobot minden oly dolog mellett, amely így vagy amúgy az ő gonosz malmukra hajtja a vizet. Bizalmatlanság tehát minden iránt, amit az ellenség dicsér.

Valamely hírlapban olvastuk egyszer a következő verset, amely mint vers talán jobb lehetne, de nagyobb igazságot már alig tartalmazhatna.

A liberalizmusra célzó vers így hangzik:
Azt mondja: igen? Akkor hazugság.
Azt mondja: nem? Akkor igazság.
Amit gonoszságnak nevezett,
Te bátran erénynek tekintheted!
Akit megtámad s üldözőbe vett,
Megérdemli a 'becsületes' nevet;
De őrizkedjél mindazoktól,
Akiknek az hízeleg s bókol.
Ha ezt szemed előtt tartod,
Biztosan jársz, majd meglátod.
 A jó, vagy még inkább mondhatnók, a keresztény érzék által sugallt eme két szabálynak szem előtt tartása, ha talán nem is elég arra, hogy ily módon minden e téren felmerülő kérdést végérvényesen megoldhassunk, de mindenesetre meg fog őrizni bennünket ama botlásoktól, amelyek nyilvános életünk s küzdelmeink terén különben elkerülhetetlenek volnának. E század katolikusának nem szabad felednie, hogy a talaj, amelyet tapos, a titkos társulatok által aláaknázott, hogy a katolicizmus elleni harcra a vezényszavak e titkos társulatokból erednek, s hogy sokszor még olyan emberek is állnak öntudatlanul e társulatok szolgálatában, akik különben ezek pokoli munkáját szívükből utálják. A mai harc jobbára földalatti harc s többnyire láthatatlan ellenség ellen irányul, aki vajmi ritkán szokott a saját jelvényeivel föllépni. Ezt az ellenséget, hogy úgy fejezzük ki magunkat, inkább szagolni, mint látni, inkább sejteni, mint ujjal rámutatni lehet. Inkább jó szaglásra és jó gyakorlati érzékre van tehát ma szükség, mint felsőbb okoskodásokra és nehéz elméletekre. A kettős vezérelv, amelyet barátainknak az imént ajánlottunk, még sohasem vezetett tévútra bennünket.

Forrás: betiltva.com

Kyrie Eleison, Kyrie Eleison, Kyrie Eleison