Ám akármelyikről is legyen szó, a tény csak tény marad. Ugyanis amint a Magyar Távirati Iroda és a Mazsihisz honlapja szerdán Heisler András tájékoztatása alapján közölte, „a nemzetközi politikai helyzetről, a világban dúló konfliktusokról és a keresztények üldözéséről is szó volt Ferenc pápa a Latin-Amerikai Zsidó Kongresszus és a Zsidó Világkongresszus (WJC) küldöttségének szerda esti vatikáni találkozóján”. Amin „Ferenc pápa és a zsidó közösségek képviselői is azt hangoztatták, hogy a vallásoknak azért kell tenniük, hogy béke legyen a világban, a Közel-Keleten éppen úgy, mint bárhol máshol”.
Ahhoz, hogy valódi béke legyen végre a világon, persze egy kellene csak. Mindenkinek elfogadnia Jézus Krisztust megváltónak és a királyok királyának.
Arról azonban, hogy erre a mostani találkozón megjelentek közül mégis hányan hajlandók, nem szól a tudósítás. Nyilván nem véletlenül. Szólni csak arról lehetne ezen esetben, ami ott és akkor elhangzott. A hírcikk csak annyit jegyzett meg még, hogy „a békét szolgálta az a június 8-án a Vatikánban tartott békeima is, amelyen Ferenc pápa, Simon Peresz volt izraeli elnök és Mahmúd Abbász palesztin elnök vett részt”. No meg legvégül, hogy „Ferenc pápa héberül búcsúzott el tőlük és jókívánságait fejezte ki a közelgő zsidó újév alkalmából”.
Tartjuk annyira szellemileg nagykorúaknak olvasóinkat, hogy most nem kezdünk el rovatunknak a zsidóság és a kereszténység viszonyát elemző írásaiból újból idézni. Csak ismételten megállapítjuk, hogy ott tartunk, Rómában sem működnek az iránytűk már. Reméljük azonban, hogy ez csak átmeneti állapot.
ifj. Tompó László