A szociológusok ezt a kategóriát „egyik sem”-nek nevezik, ami azt jelenti, hogy hivatalosan se nem katolikusok, se nem szikhek, nem buddhisták, vagy zsidó vallásúak és nem is anglikánok. Amikor a vallásukról kérdezik, az „egyik sem” négyzetet ikszelik be.
Ez azonban nem fedi a valóságot. A kongresszuson prezentált új kutatás szerint az „egyik sem” inkább „valamit” jelent és a kategóriába tartozók komoly százaléka inkább mondható „lelki keresőnek”.
„Az egyénileg kialakított [Apologéta: szinkretista] hitvilágok és személyes lelki gyakorlatok korában,” az „egyik sem”-ek számának növekedése, „nem feltétlenül jelenti az egyébfajta vallásosság teljes hanyatlását,” állítja Sarah Wilkins-Laflamme, az Oxford egyetem diákja.
Tulajdonképpen a vallás svédasztalos nézőpontjával van dolgunk és kutatásai szerint a kanadaiak még mindig éhesek erre, akkor is, ha tagadják.
Az adatok szerint az „egyik-sem”-ek, akiknek száma 1985 óta 10-ről 25 százalékra növekedett, igen változatos csoport, akik között militáns ateisták, szabadúszó spiritualisták, alkalmi katolikusok, nem vallásos zsidók vagy világi muszlimok egyaránt megtalálhatók.
A kutatás szerint egyötödük évente egy alkalommal ellátogat valamilyen vallásos szertartásra, ami alatt nem esküvőt vagy temetést kell érteni. Több mint hétből egy személy valamilyenfajta „személyes vallásosságot” gyakorol legalább hetente egy alkalommal és egyharmaduk életvitelük szempontjából meghatározó fontosságúnak tartja vallásos vagy lelki hitét. Ötből ketten hisznek Istenben, ötből egy pedig személyesen is megtapasztalta Isten jelenlétét. Több mint egyharmaduk hisz a halál utáni életben és több mint tízből egy heti rendszerességgel imádkozik.
Az összképet nézve a vallás ettől függetlenül hanyatlik. Kanadában és nyugaton az 1970 óta végbemenő vallásos hanyatlás drámai mértékben megváltoztatta a társadalom szociológiai összképét.
„Kanadán kívül egyre több bizonyíték mutatja, hogy a valláshoz nem tartozók egyáltalán nem olyan vallástalanok, mint ahogy azt sokan képzelik,” írja Sarah Wilkins-Laflamme. „Ez nemcsak a valláskutatás szempontjából fontos fejlemény, hanem azon társadalmi jelenségek szempontjából is, amiket a vallás köztudottan befolyásol, mint például a testi és mentális egészség, a tanulmányok megválasztása, önkéntes munka, a családszerkezet és a választások alkalmával hozott döntések szempontjából.”
Úgy tűnik, hogy csupán a szervezeti jelzők csökkennek. Az emberek még mindig „vallásosak”, de ezt személyes módon teszik.
„Az egyén által felépített hitrendszerek korába léptünk.”
„Ebben a modern korban az emberek egyre inkább eltávolodnak az egyházaktól és vallási csoportoktól. Ennek különböző okai vannak. Például nem tetszik nekik, hogy a szervezet politizál vagy a sok egyházban megtalálható tekintélyelvűség. Tehát eszerint, az egyetlen szervezethez vagy gyülekezethez sem tartozó egyének továbbra is hívők a maguk személyes módján.”