Sokat halottam már a legkülönfélébb vallásoktól, szervezetektől ezt a fajta hozzáállást, amikor hajléktalanokról, szegényekről, azon rászorulókról van szó, akik nélkülözésben élnek. Nem tudok arról nyilatkozni, hogy mások hogyan csinálják, valóban megtanítják-e a rászorulókat 'halászni', de van véleményem, és tapasztalatom arról, hogy Jehova Tanúi esetében ez mit jelent. Mit értenek ez alatt, pontosabban mit tesznek a rászorulókkal.
De kezdjük inkább az elején. Jézus azt ígérte az apostolainak, hogy emberek halászaivá teszi őket, és ezt az ígéretét be is tartotta. Vajon megtanította őket szó szerint halászni is? Emlékeim szerint nem, de ez nem jelenti azt, hogy nem törődött fizikailag a szükségben levőkkel. Bár hiábavalónak tűnhet egy éhes tömeget megetetni, hisz holnap ugyanúgy éhesek lesznek, Jézus mégis ezt tette több alkalommal is. Bár felhasználta az alkalmat arra, hogy tanítsa őket, de ő maga mondta ki végül, hogy az emberek csak azért hallgatták meg őt, mert jól lakhattak. Vajon Isten Fia nem tudta ezt előre? Nem tudott volna jobb, hatékonyabb módszert kitalálni? Miért pazarolta 'erőforrásait' arra, hogy egy olyan szükségletet elégítsen ki, ami holnap újra jelentkezni fog? Minek etetni valakit ma, ha holnap újra éhes lesz? Minek adjak neki ma enni, ha holnap már nem leszek ott, hogy segítsek neki? Nevetséges kérdések, nem igaz?
Jézus igenis törődött a szükségben levőkkel. Miért? Rábízom az olvasó tudására, megérzésére, hogy megválaszolja ezt a kérdést.
Azért szögezzünk le valamit. Jézus fizikailag segített a szükségben levőknek, még akkor is, ha hosszú távon ez pazarlásnak tűnhet. Az evangéliumokban nem olvasunk arról, hogy Jézus segített volna az embereknek megtanulni dolgozni, elhelyezkedni, karrier tanácsokkal sem látta el őket, nem tanította meg őket halászni, hogy a szükségleteikről maguk tudjanak gondoskodni, és ne szoruljanak mások segítségére. Akkor honnan veszik egyesek ezt a fajta hozzáállást? Nevezetesen, hogy 'ne halat adj neki, hanem tanítsd meg halászni'. Én azt gondolom, hogy ez egy jó marketing szöveg, ami semmilyen más célt nem szolgál, mint hogy lerázza magáról az ember annak felelősségét, hogy a javait pazarolja olyan szükségletek kielégítésére, amik újratermelődnek.
Lépjük tovább. Mit tesz a szervezet, ha szembe találja magát egy szükségben levővel? Semmit, hisz ez egy szervezet ... Vannak irányelvei azok számára, akik vállalják a vezetést a gyülekezetekben. Vagyis helyi hatáskörbe tartozik a rászorulók megsegítése. Na és mi az első szabály ilyenkor? Kedves vének és ex vének ti hogy emlékeztek? :) A rokonok elsődleges felelőssége a rászoruló megsegítése, még ha történetesen világi is. Van elvi lehetőség, hogy a gyülekezeti pénztárból a vének határozat alapján pénzzel támogassanak egy rászorulót, de én ilyet még nem láttam, pedig sok mindent láttam már ebben a szervezetben. Maga az elrendezés is problémás. Nem fejtem ki teljesen, de a testvérek Istennek szánt adományát, ami sokszor a gyülekezeti szükségleteket alig fedezi, nem igazán szokás rendszeresen az egyik testvér megsegítésére elpazarolni. Általában meg szokott jelenni a színen egy testvér, aki eltartási szerződést köt a (segítő) rokonok nélkül maradt testvérrel, vagy valamelyik gazdag testvér alamizsnát ad a szegénynek némi 'imádatot' elvárva. Tudom keményen hangzik … A szükségben levő testvérek megsegítésére a szervezet egy árva dollárt sem áldoz. Egyet sem. Oldja meg a helyi gyülekezet, ahogy tudja. Meg hát 'segíts magadon, az Isten is megsegít'. Nem mondják ki, de kb. ezt gondolják a rászorulókról.
Na de mi van akkor, ha egy hajléktalannal találja szembe magát egy Jehova Tanúja?
Megtanítja 'halászni'? Hát … nem igazán. Kap egy folyóiratot és kész. Maga a biblia tanulmányozás is igen érdekes egy hajléktalannal, hát még ha esetleg elmegy a gyülekezetbe … Jakab ír arról, hogyan kell fogadni a koszos ruhában megjelenő vendégeket a gyülekezetben. Ti, kedves Jehova Tanúi, ti így tesztek? Tudom, számos problémát felvet egy ilyen eset, de ha a szent írás Istentől ihletett, és nevezetesen leírja mit kell tenni, akkor van mérlegelési lehetőségetek? Ilyen helyzetben az a minimum, hogy a vének elbeszélgetnek a hajléktalannal, hogy ne bűzölögjön, és ne koszolja össze a szép, tiszta királyság termet …
Végig gondolva eddigi tapasztalataimat én úgy látom, hogy a hangzatos 'ne halat adj neki, hanem tanítsd meg halászni' hozzáállás a valóságban egy üres frázis a felelősség elhárítására. Jehova Tanúi nem tanítják meg a rászorulókat arra, hogy ne szoruljanak rá mások támogatására sem a gyülekezeten belül, se azon kívül. Én úgy látom, hogy a szervezet ebben a dologban sem követi a Jézusi mintát.
Sőt! A tagoknak a megélhetéssel kapcsolatban folyamatosan azt hangsúlyozzák, hogy tartsa a maga helyén, és tudjanak különbséget tenni igény és szükséglet között. Ez többeknél azt eredményezi, hogy már a szükségleteikről is lemondanak, mert azt hiszik biztosan túl nagy az igényük, ha ennyit hangsúlyozzák ezt a témát. A szervezeti tanácsok a munkavállalás és a továbbtanulás vonatkozásában - ha valaki komolyan veszi őket - az elszegényedés irányába hatnak, illetve a fiatalokat belesodorja egy olyan életkezdésbe, ahol az önfenntartás is kérdéses, nem hogy a családalapítás, gyermekvállalás. Szó sincs arról, hogy tanítsd meg 'halászni' …