"Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen benneteket bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson." [Kol 2,8]
Kedves katolikus testvérem,
Ezt a bejegyzés azért készült, hogy mindenki tisztában legyen a tanítások értelmezésének az eltérése az eretnekségbe esés következményeire. Fontos megállapítani és kijelenti, hogy nemcsak a világi hívő eshet az eretnekség bűnébe, és ezáltal az önmagától beálló kiközösítésbe, hanem felszentelt személy, aki más megfogalmazás szerint a klérus, a hierarchia tagja. Azaz diakónus, áldozópap, de még püspök is. Sőt beletartozik ebbe a körbe még a pápa is.
Világi személy esetén sokkal könnyebben és gyorsabban ki lehet mondani az eretnekséget és a kiközösítést, míg egy pápa esetében nem. Az édes kevés, ha - akár csak - teológiát végzett személy, vagy netalán egy áldozópap, esetleg egy püspök mondaná.
Nagyon fontos tudni, hogy a katolikus tanítás és a tanítás értelmezése 1970 után letért a tradícionális útról, azaz a katolikus egyház [ezentúl, ha kisbetűvel kezdem az egyház szót, akkor a Novus Ordo, azaz a (II. vatikáni) zsinati egyházra vonatkozik, míg ha nagy betűvel, akkor a kétezer éves Krisztusira] protestantizálódik. Ez az átlagos hívő számára nem tűnik fel, főleg ha már ebbe született bele, vagy nincs elégséges teológiai felkészültsége, vagy ha lenne is, de nem ismeri az 1970 előtti teológiát.
Mielőtt bárki vitatni kezdené állításomat a protestantizálódásról, az látogasson meg egy napon egy lutheránus Istentiszteletet és egy katolikus új misét. És hasonlítsa össze a tapasztalatait. Igaz ez csak a mise vonatkozásában fog alapokat adni egy egészséges gondolkodáshoz, a doktrínális részek, tanítások eltéréseinek felülvizsgálatához és megértéséhez nem.
Még a teológiát végzettek esetében is sokszor csak akkor világos ez, ha tisztában vannak bizonyos protestáns tanításokkal, illetve mit miért tesznek, mondanak. Ha nincsenek, akkor úgy járnak mint az egyszeri egyházjogász, paptanárom a "Krisztus test. - Ámen" párossal.
Apologéta:
Dogma definíciója:
"Dogma (a gör. dokein, 'látszani' szóból): hittétel, amelyet az egyházi tanítóhivatal hitvallásokban, a zsinati határozatokban vagy a pápa ex cathedra kijelentésekben fogalmazott meg."
A
dogmát úgy kell hinni, ahogyan az egyház elénk tárja. Aki nem hiszi,
vagy nem úgy hiszi ahogyan az egyház elénk tárja, az eretnek és
önmagától beálló kiközösítésbe esik.
Katolikus Lexikon:
"A
dogma olyan tétel, amelyet az egyházi tanítóhivatal mint Istentől
kinyilatkoztatott igazságot közöl és hirdet (D 1792), ezért annak
tudatos tagadása v. visszautasítása dogmaeretnekségnek számít"
A dogmák végén a kapcsos zárójelek között Schütz Antal professzor
dogmatika könyvének a kötetszáma, illetve a dogma oldalszáma található.
Egyházi törvénykönyv [Codex Iuris Canonici 1983]:
751. kán.
Az eretnekség valamely isteni és katolikus hittel elfogadandó igazságnak a keresztség felvétele után való makacsa tagadása
vagy a róla való makacs kételkedés; a hitehagyás a keresztény hit
teljes elutasítása; a szakadás a pápának való alárendeltség vagy a neki
alárendelt egyháztagokkal való közösség megtagadása.
1364. kán.
1. §. A hitehagyó, az eretnek vagy a szakadár önmagától beálló kiközösítésbe esik,
fenntartva a 194. kán. 1. § 2. sz-ának előírását; a klerikust ezenfelül
még az 1336. kán. 1.§ 1., 2. és 3. sz-ában említett büntetésekkel is
lehet büntetni.
194. kán.
1. §. Magának a jognak az alapján van elmozdítva egyházi hivatalából:
– 1. aki elvesztette a klerikusi állapotot;
– 2. aki a katolikus hitet vagy az egyház közösségét nyilvánosan elhagyta;
– 3. az a klerikus, aki -- akár csak polgárilag is -- házasságkötést kísérelt meg.
2.
§. A 2. és 3. sz-ban említett elmozdítást csak akkor lehet
foganatosítani, ha az illetékes hatóság nyilatkozatából világosan
kitűnik.
1336.
kán.
1. §. A jóvátevő büntetések, melyek a tettest örökre vagy
meghatározott, illetve meghatározatlan időre sújthatják, azokon az
egyebeken kívül, amelyeket esetleg a törvény elrendelt, a következők:
– 1. egy bizonyos helyen vagy területen való tartózkodás tilalma vagy előírása;
– 2.
megfosztás a hatalomtól, hivataltól, tisztségtől, jogtól, kiváltságtól,
felhatalmazástól, kegytől, címtől, jelvénytől, még akkor is, ha az
csupán tiszteletbeli;
– 3. eltiltás a 2. szakaszban felsoroltak
gyakorlásától, illetve egy bizonyos helyen vagy egy bizonyos helyen
kívül való gyakorlásától; ezek a tilalmak sohasem teszik a cselekményt
érvénytelenné;
– 4. büntető áthelyezés más hivatalba;
– 5. elbocsátás a klerikusi állapotból.
2. §. Önmaguktól beállók csak azok a jóvátevő büntetések lehetnek, amelyek az 1. § 3. sz-ban vannak felsorolva.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - * * * - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
1. Dogmák
- Az egyes emberek lelkét az Isten teremti, amikor a lélek egyesül a testtel.
- Az embernek szabad, szellemi, halhatatlan lelke van, amely valóban a test lényegi formája.
Kapcsolódó link: http://apologetica-hitvedelem.blogspot.hu/2016/04/dogma-az-embernek-szabad-szellemi.html
A posztban elhangzó eretnekség magyarázatára született a bevezető értelmezése az eretnekségnek a kánonjog alapján. Ezért itt nem fejtem ki más megközelítésben a véleményemet.
2. Dogmák
- Isten végtelenül tökéletes. [I.k.-147.o.]
- Isten teljességgel változatlan. [I.k.-159.o.]
- Isten mindenható. [I.k.-198.o.]
- Az isteni akarat abszolút. [I.k.-185.o.]
- Isten végtelen értelem. [I.k.-168.o.]
- A szentháromsági személyek a legteljesebben átjárják egymást és egymásban vannak. [I.k.-243.o.
Kapcsolódó link: http://apologetica-hitvedelem.blogspot.hu/2016/05/a-megtestesules-isten-szamara-azert.html
A fenti dogmákból egyértelműen levonható következtetés, hogy Isten végtelen tökéletessége [1], változatlansága [2], mindenhatósága [3], abszolút akarata [4] és végtelen érelme [5]miatt "mindent tud", neki nem kell tanulnia. A [6] pont dogmájából "a szentháromság, a három isteni személy egy lényegű" következik, hogy Jézus Isten, bír a teljes Isteni jellemzőkkel, amit az előbb kifejtettem, neki sem kell tanulni, mert Ő is mindent tud. Ezért tanított 12 évesen a templomban: "Amikor
meglátták, csodálkoztak. Anyja így szólt hozzá: „Gyermekem, miért
tetted ezt velünk? Íme, atyád és én szomorúan kerestünk. Ezt felelte:
„De miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell
lennem [tanítanom]?” [Lk 2,48-49]
A dogmák végén a kapcsos zárójelek között Schütz Antal professzor
dogmatika könyvének a kötetszáma, illetve a dogma oldalszáma található.