Ádvent: A megtestesülés ünnepköre

AZ EGYHÁZI ÉV MISÉI
A megtestesülés ünnepkörének bevezetése.
ÁDVENT.

A karácsonyi ünnepkör bevezető része az advent. Természetes, hogy ez a bevezető rész csak azután keletkezett, amikor az Egyházban elterjedt a karácsony megünneplése, tehát az V. századtól fogva, de még akkor is majd négy, majd öt hétig tartott, míg végül VII. Gergely pápa véglegesen rendezte és négy vasárnapban állapította meg. Advent ma Szent András apostol ünnepéhez (nov. 30.) legközelebb eső vasárnappal kezdődik és tart december 24-ig. (A neve a latin adventus : eljövetel szóból származik és ez a név jelzi, hogy ez az idő az Úr eljövetelére emlékeztet.)

Ezt az időszakot három vonás jellemzi:

1. advent az imádság ideje;
2. Krisztus eljövetelére való várakozás és a Messiás után való vágy;
3. a Szűzanya tisztelete.

I. Az advent, mini bűnbánati idő. Minthogy az egész karácsonyi ünnepkör kialakulására a már meglevő húsvéti ünnepkör volt hatással, azért az advent hasonlít a nagyböjthöz, mint előkészítő idő. Ezért az adventnek első jellemvonása a bűnbánat, mert erre és imádságra serkent.

Ennek a külső jelei:

• Az egyházi szín adventben a bűnbánat és vezeklés színe: a viola; kivétel a harmadik vasárnap, amelynek örvendetes jellege van, azért rózsaszínben misézhet a pap.
• A szentmisében nem mondja a pap az angyalok énekét, a Glóriát és a végén Ite Missa est helyett Benedicamus Domino-t mond. A breviáriumban pedig nincs Te Deum.
• Az orgona nem szól az istentiszteletek alatt, nehogy zavarja a bűnbánó hangulatot,
• A szerpapok nem öltöznek az öröm ruhájába: a dalmaticába és tunicellába, hanem csak az albát veszik magukra, vagy az úgynevezett 'casula plicatať'-t, a felhajtogatott miseruhát,
• A szentmise szövege is erre a bűnbánatra és komolyságra int. A szentleckékben Szent Pál apostol önmegtagadásra, bűnbánatra, böjtre, imádságra és az erények gyakorlására figyelmeztet. Az evangéliumok közül az első az utolsó Ítéletről, a többi Keresztelő Szent Jánosról szól, és szintén arra intenek, hogy tartsunk bűnbánatot és így készítsük elő az Úr útját,
• Ezért pl. egyes szerzetekben még ma is böjt van advent szerdáin és azért nem szabad advent idején ünnepélyes menyegzőt tartani. (Csendeset szabad.) Mindazonáltal az advent nem olyan szigorú idő, mint a negyvennapos nagyböjt, mert teli van bizalommal, reménnyel. Ezért például a szentmisében van Alleluja.

II. Advent az Úr eljövetelére való várakozás ideje. Az Úrnak hármas eljöveteléről szól a liturgia: a történelmi eljöveteléről a múltban; kegyelmi eljöveteléről ma is minden ember lelkében, a jelenben; és az utolsó eljöveteléről a jövőben, a világ végén. A liturgia azért hármas alakban mutatja be adventben az Urat. Mint gyermeket, ki Betlehemben született; mint Üdvözítőt, ki ma is lelkünk megváltója; és mint Bírót, aki felhőtrónján ítél eleveneket és holtakat. Az első eljöveteléről úgy emlékezik meg az Egyház, hogy lélekben visszahelyezkedik a Krisztus előtti korszakba. Ahogy ebben az időben, vágytak az igazak a Messiás után, ahogy ők imádkoztak az eljöveteléért, úgy vágyódik és imádkozik az Egyház ma is a liturgiában. Különösen sokszor olvassa ebben az időben Izaiás próféta jövendöléseit, aki a legmegkapóbban feiezte ki az ószövetség messiási vágyát. A második, kegyelmi eljöveteléről azzal emlékezik meg a liturgia, hogy egyrészt int az Úr útjának előkészítésére, másrészt valóban elő is készít advent liturgiájával, hogy méltán fogadhassuk szívünkbe az Urat. A harmadik eljöveteléről az első vasárnapi evangélium szól. De ezenkívül az egész advent telve van a paruziaval az, Úr eljövetelének gondolatával. Az utolsó ítéletre eljövő Úrról a keresztény ókorban is úgy gondolkoztak, mint a középkor a Dies Iraeli himnuszában  félve és remegve az igazságos bírótól. Azonban egyúttal mint a győzelem és az öröm boldogító napját várták Krisztus dicsőséges eljövetelét. Így tehát egész földi életünk nagy advent, melynek karácsonya lesz az Úr Jézusnak színről-színre való látása. Ebből a szempontból az egész egyházi év tulajdonképpen advent, mert évről-évre megismétlődő misztériumaival előkészíti az egész Egyházat a nagy napra, Krisztus napjárať, amelyre gondolva mondták az őskeresztények: ŤMaranatať — Jöjj el, Urunk! - Hogy ez utolsó eljövetel volt a karácsonyi ünnepkörben uralkodó eredeti gondolat, mutatja az a tény is, hogy egyideig Hetvened vasárnapjával kezdődött a liturgikus év — és a mennybemenetel után folytatódott az Úr ismét eljövetele után való vággyal, és az év befejezése  volt az Epiphania — a Krisztus királyi megnyilatkozásának ünnepe. Csak mikor advent lett a liturgikus év kezdete, akkor gondoltak inkább az Úr Jézus történeti életére.

III. Végül advent a leggyengédebb Mária-tisztelet ideje. Hogy is ünnepelhetné az Egyház advent idején az eljövendő és várvavárt Üdvözítőt anélkül, hogy ne gondolna a Szűzanyára, ki szive alatt hordozta, akit az egész világ várt. Ezért teljes joggal nevezhetjük adventet liturgikus Mária-hónapnak. Erre szolgálnak a liturgikus szövegben előforduló Mária-köszöntéseken kivül elsősorban a hajnali misék — a roráték. Így nevezzük az introitus első szaváról Rorate azokat a votiv miséket, melyeket adventben naponként lehet mondani. (1328. 1.) És szép, igazán finom szimbólum van abban is, hogy a hajnal pirkadásakor mondják ezeket a miséket, mert Mária a hajnal, aki jelezte, hogy jön Krisztus, a világ világossága, az igaz Nap. Még jobban a kereszténység hajnalcsillagának mutatja be a szent Szüzet a Szeplőtelen Fogantatás ünnepe, mely advent elejére, december 8-ára esik. Ekkor ünnepeljük Máriát, mint azt a Ťsignum magnumť-t, nagy jelet, melyet Szent János evangélista ír le. Ő az az asszony, kinek Ťruhája a nap, a hold, a lábai alatt és fején tizenkét csillagból álló korona ragyogť. Ő az, kit úgy köszöntött az angyal: Üdvözlégy teljes malaszttal.

Advent első vasárnapja.
(Stációs-templom: Sancta Maria Major bazilika.)

A liturgikus év első vasárnapja. Ott állunk az egyházi évnek és karácsony ünnepének kapujában. Ezért az Egyház rámutat az Úrra, aki eljött szegénységben és alázatosságban, hogy megváltson bennünket és az Urra, aki eljön mégegyszer dicsőségben és hatalomban, hogy megítélje az eleveneket és holtakat. Ezért a mai vasárnap alaphangulata a félelem, mert ta félelem a bölcseség kezdete*. Ezt a félelmet akarja bennünk felkelteni édesanyánk, az Egyház, hogy rettegve a Bírótól, meneküljünk a Megváltóhoz. Az újesztendő kapujában az utolsó ítélet harsonája fogad : rövid az idő, jön az örökkévalóság. Térjünk meg tehát (mondja a szentlecke), tekintsünk bizalommal a Megváltóra (figyelmeztet az introitus), hogy ne kelljen remegnünk az eljövendő Bírótól. íme a mai vasárnap nagy döntése: vagy-vagy. Vagy a kegyelmes Megváltó, vagy a szigorú ítélő Bíró. Melyiket válasszuk?

Kirye eleison

Forrás: Dr. Szunyogh Xav. Ferenc OSB kétnyelvű kismisekönyv 1933.