Szent Karácsony Ünnepe

Talán minden ember legkedvesebb ünnepe a Karácsony, mégpedig azért mert a Karácsony a gyermek és a család ünnepe. Talán az egyetlen ünnep, mely megmutatja, hogy mit tud adni a liturgikus év a polgári évnek, ha a liturgia szelleme átjárja. Nem is lehet igazán katolikus ember, aki ne örülne az Egyházzal együtt. «Krisztus Jézus született, örvendezzünk» - Liturgikus szempontból az Ige megtestesülésének ünnepe két nagy ünnepet foglal magában: Karácsonyt és Vízkeresztet. Ez a liturgikus idő a következő érzelmeket akarja felkelteni bennünk:

1. az emberiség határtalan örömét a megváltásának hajnalán
2. a mélységes imádst, mert a betlehemi gyermek Isten
3. és a gyermek Jézust anyja iránt tisztelő csodálatot

Az egész liturgián az ünnepen érzett öröm hangulata vonul végig. Meglátszik már a külsőben is.

1. Az egyházi szín az ünnepek alatt fehér»
2. A templomban újra szól az orgona
3. A szerpapok és alszerpapok ismét az öröm ruhájában, a dalmatikában és a tunicellában jelennek meg az oltárnál
4. A szentmisében újra felhangzik a Glória, a legmegfelelőbb imádság Karácsonyra

A Karácsony liturgiájának sajátossága a három mise. Ennek keletkezését Jeruzsálemre lehet visszavezetni. Az ottani őskeresztény hitközség éjjel is tartott egy istentiszteletet a betlehemi barlangban, ahol az Ige testé lett. Hazafelé menet hajnalban is egyet a város szélén levő feltámadás templomba. Végül magán e napon a jeruzsálemi főtemplomban is volt ünnepélyes istentisztelet. Ezt vették példaképpül Rómában is a Karácsony megünnepélésére. Éjfélkor a nagyobb Mária-templomban gyűltek össze, mert itt őrzik ma is a jászol néhány darabkáját és így ez volt a betlehemi barlang a rómaik számára. A második mise hajnalban a görög udvari templomban, Szent Anasztázia templomában volt, mert "anatasis" feltámadás. Végül a harmadik mise egykor a főtemplomban. a Szent Péter templomában mondták, ma ismét a Mária-templom a stációs templom.

A karácsony három misés ünnepét az első három század nem ismerte. Rómában a IV. század derekán vezették be az Úr születésnapjának ünneplését. Keleten január 6-a volt ennek az ünnepe. Egyes helyeken ismét más napokon tartották, mert leggondosabb kutatás ellenére sem lehetett megállapítani, hogy pontosan mely napon született az üdvözítő.

Hogy miért éppen december 25-t fogadta el az Egyház, ennek külső oka van. A pogány rómaik között nagyon elterjedt, s a IV. században általánossá volt a nap kultusza. Minthogy a téli napforduló alkalmával meéy az antik számítás szerint december 25-én volt, a legrövidebb a nap, látszat szerint legyőzte a sötétség. De csakhamar hosszabbodni kezd a nap; ezért megünnepelték a <sol invictus>, a legyőzhetetlen nap születését. Az Egyház, hogy pogány szokást ellensúlyozza, erre az alkalomra tette a világ világosságának az igazság Napjának, az Úr Jézus Krisztus születésének megünneplését.

(Miként ezt a történelmi fejlődést elfeledték, akkor jelképesen elkezdték magyarázni ezt a három szentmisét, hogy ez jelentené Krisztus Urunk hármas születését. Az éjféli mise jelképezi Krisztus test szerint való születését, Betlehemben szegénységben és gyöngeségben. A hajnali jelentené a lelki születését az emberi lélekben, a kegyelem megvilágosítása által. Végül az ünnepi mise Krisztus örök születését ünnepeéné az Atyától, hatalomban és ragyogásban. - Maguk a liturgikus szövegek nem tudnak erről a jelképes magyarázatról. A három misét ezzel szemben, teljesen átszövi a fény, a világosság szimbolizmusa, mert az "igaz nap" az Úr Jézus születésnapját ünnepli.)

arácsony a gyermekek és a családok igazi ünnepe. Ezért e legkedvesebb minden ember előtt. Ezért vették körül sok szép szokással. Kettőre kell azonban vigyáznunk: először, hogy ami igazán szép és helyes szokás volt, azt ne engedjük elpusztulni; másodszor, hogy a megmaradt szokásokat ne engedjük elpogányosodni, katolikus tartalmától elszakadni. Ilyen szokások:

1. a betlehemi jászol felállítása. A hívő lélek a testi szemével is látni szerette volna a szent éjszaka eseményeit. Az első betlehemi jászolt Assisi Szent Ferenc állította fel 1223-ban és ez a szokás csakhamar elterjedt. Mily szép lenne, ha ma is minden családban lenne ilyen kis Betlehem és mindenki minden reggel vinne valami kis ajándékot a kis Jézuskának.
2. A karácsonyfa egészen újabbkori szokás. A múlt században Észak-Németországból terjedt el. De nagyon kedves és a karácsony hangulatába illő szokás. A gyertyáktól ragyogó, édességekkel megrakott örökzöld fenyő szép jelképe Krisztusnak, aki világosságunk lett és kegyelmének édességécel eláraszt. A karácsonyfa tehát semmi kapcsolatban sincs sem a pogány germénok szokásával, sem pedig Luther Mártonnal.
3. A betlehemi-játék. A régi misztériumnak a maradványa, de sok népies elem vegyül bele. Tisztítsuk meg ezektől és ahol csak lehet újítsuk fel.

Ha megkapja lelkünket Karácsony varázsa és szeretnök, hogy életünk minden napja oly vonzó és kedves legyen, mint karácsony este, ne feledkezzünk meg arról, mi teszi oly bűvös-bájossá a szent karácsony estét. Kettő: az egyik, hogy három szentmise van, tehát háromszor annyit gondolunk Istenre, mint máskor; a másik, hogy estére meg tudunk felejtkezni énes magunkról és másoknak iparkodunk örömet szerezni. Tegyük meg ezt máskor is; gondoljunk háromszor annyit Istenre, feledkezzünk meg önző énünkről, törödjünk mások boldogságával és mindig karácsonyi hangulat lesz lelkünkben.

Kirye Eleison 

Forrás: Latin-magyar kétnyelvű missale