Máskülönben mivel magyarázhatnánk az egyik legfrissebb, magyar vonatkozású hírt. Történt ugyanis, hogy egy beszélgetésben a következő hangzott el egy szerzetesrendi házfőnök szájából: "Várszegi Asztrik püspök és főapát megállapodott a református püspökkel - utalás Bölcskei Gusztávra -, hogy ezentúl református fiuk is jelentkezhetnek a bencés rendi novicitástusba konverzió nélkül, vagy másképpen fogalmazva rekatolizáció nélkül, megmaradva református hitükben. Ez annyit jelent, hogy a bencés rend vegyes hitű lesz.
Az emberben meg kérdések tolulnak fel, ha katolikus hitét szeretné megőrizni, megélni és gyermekeinek továbbadni. Milyen bencés szerzetes lesz abból a fiú gyermekből, aki Kálvin református hitét tanulta, abból konfirmál (vagyis megerősítette hitét a nyilvános közösség előtt), majd pápista szerzetesrendbe kéri a felvételét konverzió, azaz rekatolizáció nélkül.
Milyen testvér, de főleg felszentelt pap lesz abból, akinek az Oltáriszentségben jelenlévő Jézus csak egy lakoma, egy emlék? Hogy azt ne találjam mondani, hogy kajálás. Hol fog ő hinni abban, hogy a legszentebb áldozat bemutatásakor az átváltoztatás szavainak elmondása után a kenyér és a bor Jézus valóságos testévé, és valóságos vérévé változott.
Milyen hitet fog átadni a reformátusból lett szerzetes katolikusnak született gyermekeinknek? A reformátust, vagy a katolikust.
Kyrie Eleison