Kedves katolikus barátaink és olvasóink!
Ma Szentháromság Vasárnapjának ünnepén a szerkesztők azzal a kéréssel fordulnak olvasóinkhoz és barátainkhoz, hogy tegyenek írásban (email cím: szent.tradicio@gmail.com) tanúságtételt, hogy miért járnak tradícionális szentmisére, miért orientálódtak a katolikus Szent Tradícióhoz, mi volt ennek a kiváltó oka.
Világunkban gyakran hangoztatják egyházi körökben, hogy "manapság nem tanítókra van szükség, hanem tanúságtevőkre". Mi ugyan vitatjuk eme tézis igazságát, de gondolat- és hitébresztés miatt fontos lehet, hogy mások tapasztalhassanak. A hívek nagy többsége - aki nem piuszos környezetben cseperedett fel, vagy életkora miatt - a NOM-on [a II. Vatikáni Zsinaton, szentmiséjén és tanításán] szocializálódott, a zsinati hittanon nevelkedett, de mégis történt valami az életében, hogy a Szent Tradíció felé orientálódott.
Világunkban gyakran hangoztatják egyházi körökben, hogy "manapság nem tanítókra van szükség, hanem tanúságtevőkre". Mi ugyan vitatjuk eme tézis igazságát, de gondolat- és hitébresztés miatt fontos lehet, hogy mások tapasztalhassanak. A hívek nagy többsége - aki nem piuszos környezetben cseperedett fel, vagy életkora miatt - a NOM-on [a II. Vatikáni Zsinaton, szentmiséjén és tanításán] szocializálódott, a zsinati hittanon nevelkedett, de mégis történt valami az életében, hogy a Szent Tradíció felé orientálódott.
Felhívásunk kiváltó oka az volt, hogy az egyik barátunknak olyan misén [házas hétvége keretében] volt szerencséje (vagy inkább szerencsétlensége a feleségével) részt venni, amely kimerítette a szentségtörés tényét [A történés az idei év február közepén volt]. A részletekbe most nem mennénk bele, hiszen "mindössze" a Redemptionis Sacramentum 94-ik pontja sérült, valamint gitáros mise volt... ilyen apróságokon az emberek zöme már fel sem kapja a fejét... mindenesetre barátunk a feleségével órákkal a "szentmise" után is nagyon pocsékul érezte magát.
Ismeretségi köreinkben rengeteg jó szándékú ember van, akik a mindennapjaikban megélik katolikus hitüket, ám a hagyományos katolikus tanítás terén sötétség uralkodik a fejükben. A liturgiáról nem is beszélve. Ők azok, akik - egyébként példás családi életet élnek - rendezett, szentségi házasságban, bőséges gyermekáldással, egyházi iskolába járatják őket, stb. stb.
És ők azok, akik semmilyen kivetnivalót nem találnak abban, hogy akár 50 éves fejjel is gitáros miséket rendeznek (ők maguk gitároznak), fáradságot nem kímélve összeállítják a "miseénekeket", begyakoroltatják, stb. Ők azok, akik semmilyen kivetnivalót nem találnak abban, ha kézbe áldoznak, hiszen mi baj lenne belőle, ha ez hivatalosan is jóvá van hagyva. És nem okoz nekik problémát az említett pápai dokumentum 94-ik pontjának megsértése - ugyanis fogalmuk sincs róla, hogy ez súlyos abúzus - s fogalmuk sincs róla, hogy ilyen dokumentum egyáltalán létezik.
Apologéta és a szerkesztőség
Álljon itt a felhívásunkban idézett Redemptionis Sacramentum 94-ik pontja:
"94. A hívőknek nem szabad „önmaguknak kézbe venni, még kevésbé kézről kézre adni” [181] a szent ostyát vagy a szent Vérrel a kelyhet. E téren meg kell szüntetni a visszaélést, mellyel nászmisében a jegyesek kölcsönösen egymást áldoztatjákForrás: Magyar Katolikus Egyház hivatalos honlapja
181. Valahányszor az Istentisztelet és a Szentségi Fegyelem Kongregációjának tudomására jut egy, a legszentebb Eucharisztiával kapcsolatos bűncselekménynek vagy visszaélésnek akár csak a valószínűsége is, tájékoztatja róla az ordináriust, hogy vizsgálja ki az esetet. Ha súlyosnak találta, az ordinárius a lehető leggyorsabban küldje el a végzett vizsgálat és az esetlegesen kirótt büntetés aktáinak egy példányát ugyanehhez a dikasztériumhoz."