Az első történetben Nagyböjti keresztutat hirdetett Miskolcon az egyetemi lelkészség. A március 15-e téren volt a gyülekező és két barátjával várakozott az indulásra. Megérkeztek a protestáns lelkészek és megjött a jezsuita, katolikus lelkész is, aki a barátommal szemben, de a másik két barátja hátamögött ment. Reflexesen ráköszönt, hogy "Dicsértessék a Jézus Krisztus." Barátom a választól döbbenten lemerevedett: "Üdvözlöm. Jó estét kívánok"
A második története egy borsodi nagyközségben történt: a reggel 8-s misére várva a templom ajtóban bezsélgettek a férfiak, amikor megérkezett a káplán atya. Természetesen jó katolikusként automatikusan köszönt, hogy "Dicsértessék a Jézus Krisztus." És megint a döbbenet volt a válasz: "Jó reggelt kívánok."
Harmadik története az egyik Miskolci templom sekrestyéjében játszódott. Misekezdet előtt bent várták a plébánost, közben megjött az egyik felnőttkorú ministráns. Az ajtón belépve köszönt mindenkinek: "Békesség." Barátom száján kiszaladt, hogy ez nem katolikus köszönés. Egyszerűen nem értette a köszönő, hogy ezt miért mondja.
És akkor most vonjuk le a konklúziót. Általános iskola első osztályában a legelső hittan órán azzal kezdjük, hogy megtanuljuk, hogy mi katolikusok vagyunk és úgy köszönünk amikor találkozunk, hogy: "Dicsértessék a Jézus Krisztus", amire azt kell válaszolni, hogy "Mindörökké. Ámen."
Azt is elszoktuk mondani, hogy így csak a katolikusok köszönnek, mert a görög-katolikusok úgy köszönnek, hogy "Dicsőség Jézus Krisztusnak.", míg a reformátusok: "Áldás, békesség." és az evangélikusok pedig "Erős vár a mi Istenünk."
A fentiek alapján látható, hogy a köszönés alapján megmondható, hogy ki nem vagy. A két katolikus papra a köszönés alapján - főleg, ha civilben van és külsőleg nem állapítható meg, hogy felszentelt pap -, senki nem mondhatja, hogy katolikus lenne. De mélyebben belegondolva és az öltöködéstől eltekintve is mondható, hogy nem katolikus pap, akik nem katolikus köszönést használ.
Kyrie Eleison