"Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen benneteket bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson." [Kol 2,8]

2015. december 7., hétfő

(un)Ortodox rabbik: Egy zsidó-keresztény partnerség(?) felé

Zsidóknak és keresztényeknek egyaránt szövetség által megpecsételt küldetése a világ tökéletesítése a Mindenható egyeduralma alatt, hogy az egész emberiség az Ő nevéért kiáltson, s az utálatosságok eltöröltessenek a földön.
„Csaknem kétezer éves kölcsönös ellenségeskedés és elidegenülés után, mi, Ortodox Rabbik, izraeli, amerikai és európai közösségek, intézmények és szemináriumok vezetői felismerjük a számunkra adatott történelmi lehetőséget. Keresztény testvéreink felénk nyújtott békejobbjának elfogadásával mennyei atyánk akaratának megvalósítására törekszünk. Zsidóknak és keresztényeknek partnerként közösen kell korunk erkölcsi kihívásaira választ adniuk.
  1. A Soá 70 éve ért véget. Ez volt a zsidók évszázados megvetésének, elnyomásának és elutasításának - és így a zsidók és a keresztények között kialakult ellenséges viszonynak - borzalmas tetőfoka. Visszatekintve ma már világos, hogy a képtelenség e megvetés legyűrésére és az emberiség javát szolgáló konstruktív párbeszéd kialakítására megtépázta az antiszemitizmus gonosz erőivel szembeni ellenállás képességét, így a földet gyilkosság és népirtás árasztotta el.
  2. Felismerjük, hogy a II. Vatikáni Zsinat óta a katolikus egyház tanításai a zsidó vallásról alapjaiban és végérvényesen megváltoztak. A Nostra Aetate  50 évvel ezelőtti kinyilatkoztatása a kiengesztelés folyamatát indította el közösségeink között. A Nostra Aetate és az ennek szellemiségét követő hivatalos egyházi okmányok egyértelműen elutasítják az antiszemitizmus minden formáját, megerősítik Isten és a zsidó nép felbonthatatlan szövetségét, elutasítják az istengyilkosság vádját és a keresztények és zsidók közötti egyedülálló kapcsolatot hangsúlyozzák. II. János Pál pápa »idősebb testvéreinknek(?)«, XVI. Benedek pápa pedig »hitbeli atyáinknak« nevezte a zsidókat. Ezen alapokból kiindulva, katolikus és más keresztény egyházi vezetők őszinte párbeszédet kezdeményeztek a zsidókkal, mely az elmúlt öt évtizedben fokozatosan bontakozott ki. Nagyra becsüljük, hogy az egyház megerősítette: Izrael egyedülálló helyet foglal el a szent történelemben és a világ eljövendő megváltásában. Ma a zsidók megannyi kereszténytől őszinte szeretetet és tiszteletet tapasztalnak, ami a párbeszédre való törekvésben, találkozók és konferenciák formájában nyilvánul meg szerte a világon.
  3. Ahogy azt Maimonidész és Jehuda Halévi is tette, mi is elismerjük, hogy a kereszténység létrejötte nem hiba vagy véletlen műve, hanem isteni akarat eredménye volt és ajándék a nemzeteknek.  Isten a zsidó és a keresztény vallás elválasztásával a hitben erősen különböző partnereket szándékozott létrehozni, s nem ellenségeket teremteni. Jacob Emden rabbi írta: »Jézus kétszeres jóságot hozott a földre. Egyrészről fejedelmien megerősítette Mózes Tóráját – s egyetlen Bölcs sem beszélt határozottabban a Tóra megváltoztathatatlan voltáról. Másrészről Jézus eltörölte a nemzetek bálványait és kötelezte őket Noé hét parancsolatának betartására; erkölcsi jellemvonásokkal erősítette meg őket, hogy különbül viselkedjenek, mint a mező állatai. A keresztények az Örökkévaló szellemében cselekvő gyülekezetek, szándékuk az Örökkévaló szelleme szerint való, s jutalmuk nem marad el.«
  4. Samson Raphael Hirsch rabbi arra tanított minket, hogy »a keresztények elfogadták a Zsidó Biblia ótestamentumi részét, mint az isteni kinyilatkoztatás könyvét. Ahogy azt a Biblia hirdeti, a keresztények megvallják hitüket a menny és a föld Istenében és elismerik az isteni gondviselés korlátlan (egyedülálló) uralmát.« Most, hogy a keresztény egyház elismerte Isten és Izrael örök szövetségét, mi zsidók is elismerhetjük a kereszténység folyamatos alkotó érvényességét, amely partnerünk a világ megjavításában. Tehetjük ezt félelmek nélkül, hogy eme kijelentésünket hittérítő szándékkal kihasználnák. Ahogy azt Shear Yashuv Cohen rabbi vezetése alatt álló, Izrael Állam Főrabbinátusa és az Apostoli Szentszék között működő bizottság kijelentette: »Többé nem ellenségek vagyunk, hanem egyértelműen partnerek az emberiség túléléséhez és jólétéhez szükséges alapvető erkölcsi értékek hirdetésében.« Egyikünk sem tudja Isten küldetését egyedül véghezvinni ebben a világban.
  5. Zsidóknak és keresztényeknek egyaránt szövetség által megpecsételt küldetése a világ tökéletesítése a Mindenható egyeduralma alatt, hogy az egész emberiség az Ő nevéért kiáltson, s az utálatosságok eltöröltessenek a földön. Megértjük mindkét oldal tétovázását abban, hogy elismerjék ezt az igazságot, s felszólítjuk közösségeinket, hogy a bizalmon és tiszteleten alapuló kapcsolat érdekében próbálják meg félelmeiket legyőzni. Hirsch rabbi azt is tanította, hogy a Talmud a keresztényeket »ember és ember közötti kötelességek tekintetében a zsidókkal egy szintre helyezte. A keresztények igazságosságtól és cselekvő, testvéries emberi szeretettől vezérelve minden jó ügy szolgálatára igényt tarthatnak.« A múltban a keresztények és zsidók kapcsolatát gyakran Ézsau és Jákob ellenséges kapcsolatán keresztül szemlélték. Mégis Naftali Zvi Berliner rabbi (Netziv) már a 19. század végén megértette, hogy a zsidókat és a keresztényeket Isten szerető partnereknek szánta: »Az elkövetkezendőkben, mikor a színtiszta lélek által vezérelve Ézsau gyermekei elismerik Izrael népét és a zsidó nemzet érdemeit, akkor mi is késztetést érzünk majd arra, hogy Ézsauban testvérünket ismerjük fel.«
  6. Bennünket, zsidókat és keresztényeket sokkal több minden köt össze, mint ami elválaszt: Ábrahám erkölcsi egyistenhite; a menny és a föld egyetlen Teremtőjével való kapcsolatunk – aki szeret és óv mindnyájunkat –, a Szent Zsidó Iratok, valamint a hagyomány kötelékébe, az élet értékeibe, a családba, az együtt érző becsületességbe, az igazságosságba, az elidegeníthetetlen szabadságba, az univerzális szeretetbe és az eljövendő világbékébe vetett hitünk. Moses Rivkis rabbi (Be’er Hagoleh) megerősíti mindezt és azt írta: »a Bölcsek csak napjaik bálványimádóira hivatkoztak, akik nem hittek a világ teremtésében, a kivonulásban, Isten csodálatos cselekedeteiben és a törvény i-teni eredetében. Ezzel ellentétben azon nemzetek, melyek között szétszórattunk, hisznek a vallás összes ezen alaptételeiben.«
  7. Partneri kapcsolatunk nem próbálja meg minimalizálni közösségeink és a két vallás különbözőségeit. Abban hiszünk, hogy Isten megannyi küldött által fedi fel igazságát, ugyanakkor megerősítjük minden ember Istennel szembeni alapvető erkölcsi kötelességeit, amelyet a zsidó vallás mindig is hirdetett Noé egyetemes törvényei által.
  8. Isten mintájára a zsidóknak és a keresztényeknek példát kell mutatniuk szolgálatról, feltétel nélküli szeretetről és szentségről. Mindannyian Isten szent képmására teremtettünk, s mi zsidók és keresztények azáltal maradunk hűek a szövetséghez, hogy közösen vállalunk aktív szerepet a világ megváltásában.

Rabbi Jehoshua Ahrens (Németország)
Rabbi Marc Angel (Egyesült Államok)
Rabbi Isak Asiel (Szerbia főrabbija)
Rabbi David Bigman (Izrael)
Rabbi David Bollag (Svájc)
Rabbi David Brodman (Izrael)
Rabbi Natan Lopez Cardozo (Izrael)
Rabbi Kotel Dadon (Horvátország főrabbija)
Rav Yehudah Gilad (Izrael)
Rabbi Alon Goshen-Gottstein (Izrael)
Rabbi Irving Greenberg (Egyesült Államok)
Rabbi Marc Raphael Guedj (Svájc)
Rabbi Eugene Korn (Izrael)
Rabbi Daniel Landes (Izrael)
Rabbi Benjamin Lau (Izrael)
Rabbi Simon Livson (Finnország főrabbija)
Rabbi Asher Lopatin (Egyesült Államok)
Rabbi Shlomo Riskin (Izrael)
Rabbi David Rosen (Izrael)
Rabbi Naftali Rothenberg (Izrael)
Rabbi Hanan Schlesinger (Izrael)
Rabbi Shmuel Sirat (Franciaország)
Rabbi Daniel Sperber (Izrael)
Rabbi Jeremiah Wohlberg (Egyesült Államok)
Rabbi Alan Yuter (Izrael)”
Forrás: mandiner.hu
Kyrie Eleison, Kyrie Eleison, Kyrie Eleison
Apologéta:
Néhány dolgot szögezzünk le. A Nostra Aetate zsinati döntést nem a zsinat írta, hanem New Yorki cionisták a saját szájuk íze szerint. A zsinat csak megszavazta. Pontosabban átverték rajta. A másik oldala a kérdésnek az, hogy nem Ézsau gyermekeinek kell elismerni Izrael népét, hanem Izrael népének Ézsau gyermekeit. Ugyanis  nem a nyúl viszi a puskát. Isten a végső időkben elküldte fiát, hogy megváltsa választott népét, de az nem fogadta be, hanem megölte. Bár ennek - pl. Balczó András elképzelésével ellentétben - be kellett következnie, mert egyébként nem lenne megváltás. Ugyanis Jézus "Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr." [Fil 2,6-11] felvitte bűneinket a keresztfára és elégtételt adott minden meghalt, még meg nem halt élő és meg nem született ember bűnéért, ezáltal megváltva minden embert az örök életre.

Konklúzió: Ha a zsidók elismerik, hogy Jézus az Úr, és egy Istenben három személy van, akkor majd lehetünk partnerek, közeledhetünk a partnerség felé. Addig csak imádkozunk értük a Nagypénteki liturgia szerint "a hűtelen zsidókért".