E rendelkezést a MKPK 1966. XII. 13: léptette életbe!!!!!!!!!!!!
A karácsony böjtnek neve az északi csángóknál karácsony szenvedje, Istensegíts székelyeinél karácsony szenvedeje (röviden szenvedeje), Andrásfalván szenvedejeeste, a bukovinai eredetű Székelykevén szenvedeeste, egyes helyeken karácsony szombatja (ha nem is erre a napra esik), Szakadát szebeni ev. m. faluban ünnep szombatja. A karácsony böjtje szenteste szó városokban, főként a Dunántúlon született, a ném. 'heilger Abend' tükörfordítása. Hamvazószerda és nagypéntek mellett a legszigorúbb, de örömmel vállalt böjti nap volt (innen lat. neve: gaudiosum, 'örvendező' böjt). Régebben főként az öregek egész nap són, kenyéren, vízen böjtöltek (esetleg még nyers, olajba áztatott savanyúkáposztát ettek). Este, az ünnepi, karácsony böjtje karácsonyi asztalra is csak növényi eledel került (hal se). A két ünnepi mozzanatot foglal magában, amelyet az Egyház liturgikus körültekintéssel kapcsolt össze. Egyrészt bibliai ősszüleinknek, Ádámnak és Évának neve napja, emlékezete a karácsonyi misztériumjáték és ünnepi szimbolika forrása (→paradicsomjáték).
Másfelől az ÓSz megváltatlan világából, Ádám és Éva örökségéből az új Ádám fogadására, egyúttal a halott természet életre igézésére, a kezdődő új esztendőre, továbbá az emberi megújulásra való előkészület, vigília archaikus emberi követelményei szerint, de szakrális-liturgikus értelemben is. Gazdag szokásvilága a vendégvárásra vezethető vissza. Szeged-Alsóvároson, Törökkanizsán kissé nyitva hagyták az ajtót, hogy a Kis Jézus be tudjon jönni, ne találjon zárt ajtóra és zárt szívekre. Az egész ünnepi előkészületet áthatja az érkező Vendég várásának öröme: sütés-főzés, a karácsonyi asztal és az ajándékok elrendezése, a jószág ellátása, egyes vidékeken a hajlék kimeszelése, fölszentelése. Gondosan rendbetették, kitakarították a házat, udvart, a jószág helyét is. Mindennek a helyén, otthon kell lennie. A kikölcsönzött tárgyakat legalább erre a napra sokfelé hazakérték, nem adtak, nem kértek kölcsönt. Csak a köszöntőket: pásztorokat, gyerekeket fogadták szívesen, más látogatót nem. A haragosok legalább látszólag kibékültek, a szegényebb rokonoknak, a család állandó munkásainak természetbeni ajándékot küldtek. Régebben a gyónás, áldozás sem maradt el.
Bajmóc (Nyitra vm.) sajátos hagyománya szerint ~n a család egyik tagja, nyilván az apa, papnak öltözött, majd az asztalfővel szemben leült egy székre és a családtagjait meggyóntatta: mindenkire ráolvasta az esztendő folyamán elkövetett hibáit, bűneit. Az este méltóságából következik, hogy ennek nem volt parodisztikus jellege. - A megújulást célozta a ~n (olykor jeges vízben) végzett mosakodás, tisztálkodás. Az ősi, egyetemes, pogány kultuszban is jelenlévő meggyőződést, mely szerint újrakezdés nincs megtisztulás nélkül, itt is meghatározóan átformálja a nép hite, mely szerint a →víz is tanúságot tesz a megszületett Kisded mellett, ezért kell megmártózni benne. A ~n, éjszakáján, hajnalán kútból, folyóból, esetleg forrásból frissiben merített víz aranyvíz, aranyosvíz, élet vize, szerencsevíz, szentvíz. Szimbolikáját a kk. liturgia, majd az elnépiesedett szemlélet az →élő vizek megrekedt paradicsomi forrásával hozta kapcsolatba: a megszületett Jézus megnyitotta az ember számára, aki most megmerül, vagyis újjászületik benne. Az aranyvizet éjfélkor hozzák a kútról. Azért ez a neve, mert ilyenkor fürösztötte meg Mária az ő Jézuskáját, ettől lett a víz aranyos. Éjféli miséről hazajövet a gazdasszony kicseréli a fehércsíkos-piros abroszt, amelyen este a böjtös vacsorát ették, s tiszta fehéret terít föl helyette, disznótoros ételek kerülnek az asztalra, majd a család az aranyvízből iszik. Hajdúdorog görögkatolikusai is gyógyító erőt tulajdonítanak az éjfélkor merített aranyosvíznek. Apátfalván ~n a család tagjai a kútvödörből mosakodnak meg, hogy, mint mondogatják, egészségük olyan friss legyen, mint a kútban a víz. A bujákiak is az éjféli misére hívogató első harangszóra mosdanak meg. Mihálygerge palócai a vigília estéjére megmosakodnak és tisztába öltöznek. - Dány faluban, amikor az éjféli misére elsőt kondul a harangszó, a család legidősebb férfitagja v. a menyecske frissen merített vizet visz be vödörben a szobába. Vetnek bele egy piros almát és egy ezüst pénzdarabot: ez a 'szerencsevíz'. Így köszöntenek vele: Dicsértessék a Jézus Krisztus, szerencsés legyen a magok ünnepjük.
Több jóval, kevesebb búval megélhessük Krisztus Urunk születése napját. Adjon az Isten bort, búzát, békességet, holtunk után örök üdvösséget! A beköszöntés után a vízből isznak, reggel megmosakodnak, az almával végighúzogatják az arcot. Ezután a vízből visszalöttyentenek a kútba, a többit a jószággal itatják meg. Az almából minden családtag eszik. A pénzt pásztoroknak, esetleg koldusnak adják. Vannak, akik a templomi perselybe vetik. Egyes családok nem költik el, megőrzik, ősszel a vetőbúza közé teszik, majd ők is a perselybe dobják. - Szanyi szokás szerint ~n az apró gyermekeket a kis Jézus viziben fürösztik meg. Régebben szokás volt egymás lábának megmosása is, olykor a család legfiatalabb asszonytagja mosta a többiekét. Bucsuszentlászlón éjféli mise előtt a kútról mosdóvizet készítenek be, almát is tesznek bele. Karácsony reggelén ebben mosdik meg a család. A jószág vödrébe is almát aprítanak, erről itatják az ünnepen. - A néphagyományban a víz mellett a tűznek is megvan a maga jelképes, Isten Fiára utaló szerepe (a téli napfordulathoz kapcsolódó ősi mágikus cselekmények között a tüzet mint a világosság és meleg hordozóját, a Nap szimbólumát köszöntötték). Karácsonykor a tűzhely nagy tiszteletben részesül: ilyenkor férfinak kell meggyújtania, tűzkővel gerjesztik, és áldozatul sót, ételt, pénzt szórnak rá. Sokfelé tartották, hogy a tűznek karácsony estétől az ünnep reggeléig nem szabad kialudnia, mert a kis Jézus melegszik mellette. Balkánról származó szokás volt a tuskó- (badnjak) égetés, mely legtovább elzárt ref. vidékeinken maradt fenn. Nagyszalontán este a cselédség még a 18/19. sz. fordulóján is fatuskót hozott a szobába, melyet a gazda e szavakkal tett a tűzbe: áldott legyen a Krisztus születésnapja! A tuskó maradványát a következő karácsonyon égették el egészen. A tűz szimbolikájából következik a →karácsonyi gyertya szerepe is.
A karácsony böjtjének legjellegzetesebb készületei közé tartozott a szalmahintés: a lakószobát és a karácsonyi asztalt meghintették szalmával. A földre hintett szalma biblikus népi értelmezés szerint a betlehemi istálló jelképe. Úgy mondták: legyen a szálláskereső Máriának, Józsefnek és a szamárnak helye, ha útjukban betérnének a családhoz. A szokás jelképes maradványa az asztal alá helyezett kosárban szalma, vetőmagvak. A szegedi tájon az asztal alá szakajtóban búzát, szalmát, takarmányt tesznek, sokszor még só is kerül melléje. Úgy tartják, ezen az éjszakán az angyalok pihennek meg a szalmán, sőt magának a Kis Jézusnak is ez a fekvőhelye. Innen alsótanyai neve: Jézuska ágya, Ószentivánban Jézus ágya, Szatymazon Jézus jászla, Tápén karácsonyi jászol, Kiszomborban jézuskafészök. Más magyarázat szerint a Jézuska szamara telepedik rá és eszik a takarmányból. Ahol ezt a készületet elhagyják, oda a Kis Jézus nem tér be. - Olykor a szalmán is háltak. Ez a karácsonyi halottkultusz maradványa. Az ünnepek után a szegedi tájon a szalmát csóvákban gyümölcsfákra kötözték.
A zoborvidéki Kolon (Nyitra vm.) faluban a karácsonyi szalmát elégetik, közben mondogatva: ég a karácsonyi bárányka! Utána a gyerekek a hamura fekszenek. Pusztakovácsiban József ácseszközeit: a fűrészt, vonókést is rárakták a szalmára. A szobának szalmával való fölhintése ev. szlovákjainknál is általános. A szalmának szintén szentelményi erőt tulajdonítanak. Az ünnepek alatt a szalmán szoktak aludni, majd az ágyzsákokat töltik meg vele, a régi szalmát kifordítva. A baranyai Szalánta sokác családjaiban karácsony este a gazda szalmát hoz be a szobába, és elteregeti a padlón. Ilyenkor a családfő nem az ágyban alszik, hanem a padlón, ill. a szalmán, mint egykor a pásztorok. A szalma mindkét ünnepnapon ott marad a padlón. A két ünnepnap elteltével összeszedik és a kertbe viszik. Kapuvárott a szalmának fogadjisten a neve. A szokás halottkultuszra mutató nyomokat is megőrzött: valamikor vsz. a család karácsony éjszakájára hazatérő halottjait várták a terített asztal mellett fekvőhellyel is