Emberi klónozás 50 éven belül...

Ahogy az elmúlt néhány évtized technológiai fejlődése, az egyre nagyobb és „jobb” bombák, rakéták és más fegyverek, növelték az önmegsemmisítés veszélyét, ugyanígy a génmanipuláció és a klónozás területén elért eredmények is kétélű fegyverként működnek: egyrészt jobb életminőséget ígérnek, másrészt viszont olyan problémákat idéznek elő, melyekre sem a tudomány, sem a társadalom nincs felkészülve, és nem is tudja, hogyan kezelje őket.
Azok, akik emberi lényeket akarnak klónozni, Isten dolgába ártják magukat, és mindezt az Ő tudása, hatalma és szeretete nélkül teszik. Azt gondolják valóban képesek javítani Isten elgondolásán és tervén?

Hogyan függ ez össze az utolsó időkkel? A Biblia szerint „az utolsó napokban nehéz idők jönnek, a gonosz emberek és ámítók még tovább mennek a rosszban, tévelyegve és másokat is megtévesztve; … mindig tanulnak, de az igazságot sohasem ismerik meg” (II. Timótheus 3:1, 7, 13). Minden tudományos előrelépés a klónozás területén egy lépéssel közelebb visz bennünket ahhoz, hogy kis istenekké váljunk; és egy lépéssel távolabb visz Isten igazságától. (Joseph Candel)

Sir John Gurdon, aki Istennek tartja magát

A gyermeküket elvesztő szülők akár ötven éven belül lehetőséget kaphatnak, hogy másolatokkal helyettesítsék őket, jósolja egy brit tudós, aki idén kapott orvosi Nobel-díjat.

Sir John Gurdon, akinek az 50-es és 60-as években végzett békaklónozási kísérletei vezettek Dolly, az első klónozott emlős születéséhez 1996-ban, azt mondta, hogy az emberi klónozás fél évszázadon belül megtörténhet.

Habár egy teljes ember klónozása számos etikai kérdést vetne fel, a biológusok azt állítják, az emberek előbb utóbb túltennék magukat aggályaikon, ha azt látják, hogy az eljárás elterjed az orvoslásban.

Kezdetben a mesterséges megtermékenyítést is gyanakodva nézték, de Louise Brown, az első lombikbébi 1978-as megszületését követően a legtöbb ember elfogadta az eljárást, magyarázza a professzor.

A klónozási módszerek jelentős fejlődésére van szükség mielőtt az eljárást embereken is alkalmazhatják, mert egyelőre a legtöbb klónozott embrió deformált, tette hozzá.

A BBC Rádió Tudományos élet című műsorában nyilatkozva, Sir John elmondta, hogy első békakísérlete idején azt jósolta, még ötven év kell az első sikeres emlősklónozásig és talán ugyanez igaz az emberi klónozásra is.

Sir John hozzátette, hogy az emberi klónozás nem egyéb, mint egy ember egypetéjű ikermásolatának létrehozása, így az orvosok tulajdonképpen „csak lemásolnák, amit a természet már megalkotott”.

„Én azt vallom, hogy bármi, amit a szenvedés megszüntetésére és az emberi egészség javítására tehetünk, előbb utóbb széles körben elfogadást nyer és ez alatt azt értem, hogy amennyiben a klónozás megoldást nyújthat egy problémára és hasznosnak bizonyul, azt gondolom, elfogadottá válik majd.” mondta a professzor.

A Cambridge Egyetem tudósa elmondta, hogy nyilvános előadásain rendszeresen megkérdezi hallgatóit, hogy támogatnák-e, hogy egy gyermekét elvesztett anya petesejtjéből és az első gyerek bőrsejtjeiből egy másik gyereket állítsanak elő, feltételezve, hogy az eljárás biztonságos.

„A szavazások során a jelenlévők átlag 60%-a támogatná az eljárást,” mondta. „A nemmel szavazók általában azzal érvelnek, hogy az új gyerek azt érezné, hogy ő csak egy helyettes, és önmagában nem értékes.

„De amennyiben az anya és az apa ezt az utat választja, miért állítsuk meg őket?"

Forrás: www.idokjelei.hu

Apologéta: Egy saját történettel kell kezdenem  a kommentáromat. Történt valamikor az 1990-s évek elején, amikor még kerestem az utamat, hogy harcművészeti edzésre jártam. Az edzés minden alkalommal azzal kezdődött, hogy török ülésben helyett foglaltunk és meditálva kellett készülni a bekövetkező gyakorlásokra. Ez általában abban kimerült, hogy behunytuk a szemünket és minden félére gondoltunk. Egyszer azonban velem a következő történt: ténylegesen meditatív állapotba kerültem - nem volt tudatos, azóta sem sikerült reprodukálni az állapotot - és a következőt tapasztaltam: mögöttem jött sétált a mester a földön ülő tanulók között, akik négyzetrácsosan elhelyezkedve ültek és pontosan tudtam - nem győzőm hangsúlyozni, hogy a mester a hátam mögött volt -, hogy mikor kell elhajolni, ha mondjuk ütni szeretne a mester a fejemre. Hátam mögött volt. Hozzátartozik a lényeghez, hogy igazából nem a mestert láttam, mintha előre néztem volna, hanem - én úgy szoktam fogalmazni tér360 fokban láttam. Azaz előre, hátra, balra, jobbra és felfelé. Minden irányba egyszerre. Ez akkor nem is tűnt fel, de utólag elgondolkozva a történteken megdöbbentem. Ez a fizikai világban LEHETETLEN. Ekkor döbbentem rá, hogy ez csak úgy és akkor lehetséges, ha az ember nemcsak testből, hanem lélekből is áll, és ez a kettő el tud válni egymástól, független létezik.

Viszont ha van lélek, ami független a testtől, akkor VAN ISTEN, aki ezt teremti.

Innentől kezdve - legalább is számomra - válik  érdekessé a fentebbi hír. Ha a testet tudják is tökéletesen klónozni - bár ezzel szemben vannak fenntartásaim, lévén az emberi DNS által hordozott információ mennyisége és bonyolultsága miatt -, akkor is a nagy kérdés, hogy mi lesz a lélekkel az emberi testben. A római-katolikus Egyház dogmája szerint: "Isten a lelket akkor teremti az emberi testbe, amikor a férfi és a női ivarsejt egyesül [és létrejön az zigóta vagy magyarul az embrió]." A nagy kérdés itt a filozófiai magasságokba emelkedik. Ha a cikkben vázolt (sátáni csábító) lehetőség, amikor egy szülő elveszti a gyermekét, akkor a maradványból klónoznak egy másik gyereket, a klónozott gyermekben található lélek egy új lélek lesz vagy a régi foglal benne újra helyet? A választ erre majd az első klónozott ember fogja megmondani, de én vélelmezem, hogy egy új lélek lesz.

Nekem a klónozás kicsit olyan, mint amikor egy PC típusú számítógépen (hasonlatomban az emberi test) DOS, Windows, OS/2 Warp, Linux vagy Apple operációs rendszert (emberi lélek) telepítek. Mind a három működni fog, mind a három hasonló feladatokra lesz használható, mégis mind a három eltérő lesz.

A klónozásnak szülő-gyermek viszonylatban van egy másik oldala is. Mégpedig az, hogy az így gondolkozó szülők HASZNÁLATI TÁRGY-nak tekintik a gyermeküket. Ha eltörik egy váza, akkor veszek egy ugyan olyat, ha meghal a gyermekem, akkor klónoztatok egy ugyanolyat. Feltételezve az előbbi eszmefuttatásomból a klónozott gyermek-új lélek párosítást: ha egy szülőnek nem tetszik az éppen "funkcionáló" gyermeke, akkor azt "eldobom" és legyártatok egy másikat, hátha jobban megfelel az igényeimnek? Hova fog vezetni ez a világ? Ha a szülőnek nem tetszik a gyermekének valamelyik fizikai tulajdonsága, akkor a géntechnológiát segítségül hívva és kijavítva újra klónoztatja gyermekét?

De vannak további rémálmaim is: eszembe jut George Lucas filmje, a Star Wars-ból a Klónok háborúja. A hadsereg részére klónozott tömegeket fognak gyártani?

Kyrie Eleison, Kyrie Eleison, Kyrie Eleison,