"A végső napokban - mondja Isten - kiárasztok lelkemből minden testre. Fiaitok és lányaitok prófétálni fognak, az ifjak látomásokat látnak, az öregek álmokat álmodnak. Még szolgáimra és szolgálóimra is kiárasztom lelkemet ezekben a napokban, és prófétálni fognak.
Csodákat teszek fenn az égben, és jeleket adok lenn a földön: vért, tüzet és gomolygó füstöt. A nap elsötétül, a hold vérbe borul, mielőtt eljön az Úrnak nagy és nyilvánvaló napja. Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül." [ApCsel 2,17-21]
Az elmúlt két hónapban nem voltam jelen a blogon, mert egyszerűen
emésztenem kellett az iszlámnak, az egyiptomi tízcsapásból ismert
sáskajárás szerű megjelenését, illetve gondolkodó emberként a folyamatok
mögé nézve, és azt vizsgálva, mi váltotta ki mindezt. Mert az tény,
bármit mondjon a politikailag korrekt, a sátán másik arca és teste, a
liberális média (és az európai, állami és egyházi vezetés), ez nem migráció, hanem hódítás, és lassan eljön az idő, amikor "vallásháborúvá" fog átalakulni, főleg ha
szeretnénk megőrizni katolikus hitünket. Mert érdekes módon mindig
minket katolikusokat támadnak és nem a protestáns szektákat.
Egyszerűen ellentétes a katolicizmussal az a szinódusi felvetés, ami regionális különbségeket engedélyezne az egyházon belül a tanítást illetően – állítja Raymond Leo Burke bíboros. A Vatikánban folyó családügyi püspöki szinóduson felmerült azon javaslat, amely egyszerűen a helyi püspökre bízná, hogy miként oldja meg az elváltak és újraházasodottak, valamint a homoszexuális párok helyzetét, „ellentétes a katolikus hittel és élettel” - mondja Raymond Leo Burke bíboros.
Az európai ember életében Isten helyét elfoglalta a pénz és az élvezetek. Az iszlám pedig elfoglalja Európát. Nem fegyverrel, hanem hittel. Erről is beszélt Márfi Gyula veszprémi érsek a Naplónak nyilatkozva, hangsúlyozva, hogy amit mondott, az saját, személyes véleménye.
