Noha a hitünkért és hazánkért mindvégig állhatatos bíborosunkról idestova két évtizede a magyar egyházi vezetés valósággal dicshimnuszokat zeng, szégyen, hogy eközben mindmáig nem tett meg mindent boldoggá avatásáért, noha erre vár az öt világrész valamennyi hitében hű maradt magyarja, elvégre aligha van nagyobb lelki támasz egy nemzet életében, mint ha emelt fővel vallhatja boldognak lelki elöljáróit. Amint a Magyar Hírlap 2012. október 28-i számából értesülünk, Zinner
Tibor, Koltay Gábor és Sinkovics Ferenc személyéről s pályájáról való
beszélgetésében Koltay nem rejtette véka alá, hogy a bíborosunk boldoggá
avatását akadályozó tényezők milyen erőknek köszönhetők:
„Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek fel őket. Szednek-e tövisek közül szőlőt vagy bogáncsról fügét? Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, se a rossz fa jó gyümölcsöt. Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt. Tehát gyümölcseikről ismeritek fel őket. Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: Uram, Uram. Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, hát nem a te nevedben űztünk ördögöt? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? Akkor kijelentem nekik: Sose ismertelek benneteket. Távozzatok színem elől, ti gonosztevők!”
[Mt 7,15-23]
Kedves olvasó!
Ez egy nagyon rövid bejegyzés lesz, de a felháborodástól lesz hangos. Ma reggel a Magyar K und K televízió m1 csatornáján rövid beszélgetés zajlott egy biztosan nem keresztény újságíró és egy katolikus főpap (püspök) között. A beszélgetés tárgya az volt, hogy megemlékeztek az 1956-s eseményekről azt helyezve a központba, hogy a klérus részt vett-e az események szervezésében és a harcokban.
Már a beszélgetés elején voltak gondjaim, mert "szokásomhoz híven elsőre" (Apologéta: ajánlom elolvasásra a két évvel ezelőtti bejegyzésemet: Civil papok címen) nem bírtam felismerni a katolikus főpapot, mint beszélgető társat. Pedig most is Kiss-Rigó László Szeged-Csanádi megyéspüspök volt a "TV sztár".. De a mai beszélgetés túl tett minden határon.
Ma, amikor az abortusztabletta hazánkban való bevezetését támogatta az a Szülész-Nőgyógyász Szakmai Kollégium is, amely pedig sokáig önmagát a kisbabák élete védelmezőjeként tüntette fel, nem lehet elégszer emlékeztetnünk arra, amiből nem engedhetünk: nemhogy ezer, egy ok sem lehet a méhmagzat meggyilkolására.
Korunk Orwell és Huxley utópiájának megvalósulásával fenyegető mivoltát mi sem jelzi jobban, mint sokaknak a magzatméh életjoga megtartása vagy elvetése iránti közönye. Ma, amikor az abortusztabletta hazánkban való bevezetését támogatta az a Szülész-Nőgyógyász Szakmai Kollégium is, amely pedig sokáig önmagát a kisbabák élete védelmezőjeként tüntette fel, nem lehet elégszer emlékeztetnünk arra, amiből nem engedhetünk: nemhogy ezer, egy ok sem lehet a méhmagzat meggyilkolására. Mindazon orvosok pedig, akik ebben részt vesznek, hippokratészi esküjüket szegik meg, amelyben pedig megfogadták, hogy nem segítenek ehhez hozzá egyetlen asszonyt sem.
Szeptember 29-én, Szent Mihály arkangyal ünnepén Hamburg fő protestáns
templomában, a „St. Michaelis” templomban szabadkőműves konventet
tartottak.Normális esetben ezen a napon a templomban evangélikus istentisztelet
van, de a St. Michaelis elöljáróinak láthatóan fontosabb volt a
szabadkőműves konvent, mint a saját egyházközségük, amelynek tagjait
ezen a napon a templom ajtajára kitett tábla fogadott: „Ma egész napos
rendezvény miatt a templom belseje nem látogatható”.
Érdekes hírt olvashattunk a Magyar Katolikus Püspökkari Konferencia honlapján: http://uj.katolikus.hu/cikk.php?h=1847 Ékes bizonyságát kaptuk annak, amit XI. Pius pápa olyan jól fogalmazott meg a Animos Mortalium apostoli körlevelében, melyet a paptestvéreknek írt 1928. január 6-án, Vízkereszt ünnepén az Ökumenizmusról.
Ebből egyértelműen kiderül, hogy a katolikus hit és tan megsértése és feladása, ha a "megbékélés jegyében" összebútorozunk a protestánsokkal, a kisegyházakkal és szabadegyházakkal. Közös út "ökumánia" csak úgy lehetséges, ha visszatérnek az Egy, Szent, Apostoli és Katolikus Anyaszentegyházba.
Egyre gyakrabban kérdezik, megtapasztalva korunk
erkölcsi-szellemi süllyedését, mit jelent hinni az Egyházban, amikor
vezető képviselői gyakorta egy gyékényen árulnak Isten bármilyen
oldalról jövő ellenségeivel, amikor nyíltan vagy (ami sokszorta
veszedelmesebb) burkoltan sokan azt hirdetik, hogy a vallásra ugyan
szükség van, de az Egyházra nem: mi az igazság? Különösen is kardinális
kérdés ez, amikor a nyáj őrzésére hivatott pásztorok közül számosan
eltévelyednek, mint Karl Lehmann bíboros, mainzi érsek, aki évekkel
ezelőtt kijelentette, hogy hisz Krisztusban, de az Egyházban nem,
azonban ilyenkor is, mint mindig, az a perdöntő, amit a Szentírás, a
szenthagyomány (s általuk a dogmatika) tanít, hiszen eszerint Jézus
Krisztus nem maradt meg földünkön látható alakban, mégis gondoskodott
arról, hogy tanításai fennmaradjanak, és ezek intézményes fenntartására
alapította az Egyházat. Ez akkor történt, amikor Szent Péter apostolhoz így szólt (Mt 16, 18-19.):
