A papság és a liturgia lényegéről

A zsinat után az egyházban olyan folyamatok indultak volna el elsősorban a liturgiában, ennek következményeként az egyházi élet minden területén, amelyek éppen az egységet, a töretlen apostoli folytonosságot bontották meg és kezdték ki?

Igen. Gondoljunk magára a liturgiára, hogy az az egység, ami megvolt a közös liturgikus nyelv, a latin használatában a szigorúan szabályozott rítus segítségével, hogyan bomlott meg a zsinat után, és hogyan váltotta fel a Krisztus-központúságot a negatív klerikalizmus. Én igazán azok közé számítom magam, akik a szentségi papságot nagyra értékelik, tisztelik. Sajnos rendkívül negatívvá vált az a klerikalizmus, amely középpontba állította a zsinat után a liturgiában a pap személyét és teljesítményét.

Civil papok

Szomorú világban élünk. Szomorú, mert az IGEN nem feltétlenül jelent IGEN-t, és a nem is hasonlóan nem mindig nemet. Kétezer évvel ezelőtt a kimondott szónak súlya volt, Isten szájából elhangozva pedig teremtő ereje. Legyen! És lett.

A papok a II. Vatikáni Zsinatig biztosan reverendában jártak, a szerzetesek pedig a rendnek megfelelő öltözékben - például a ferencesek csuhában. Magyarországi viszonyokat ismerve elmondható, hogy kb. 2000-ig még jellemző volt, de onnantól kezdve robbanás szerűen szoktak le a papok és szeminaristák a reverenda használatáról. Van olyan plébános ismerősöm, akit hat év alatt talán ha egyszer láttam reverendában. Pedig milyen jó látni, hogy a szembejövő férfi a katolikus egyház felszentelt papja, vagy felszentelésre kerülő szeminaristája.

A mai katolicizmus elsődleges dogmája az ökumené

Az Avvenire című olasz katolikus lapnak adott interjújában Erdő Péter bíboros leszögezte:
"A katolikusok és ortodoxok szinte teljesen egyek a hitben.”

Hát akkor nézzük azt a néhány „jelentéktelen” dogmatikai (egész pontosan: kifejezetten a kimondott dogmákat illető) különbséget, melyet az ortodox egyház a Katolikus Egyházzal szemben állít:

Köszönj nekem és megmondom ki nem vagy...

Három rövid történetet mesélt egy barátom a napokban. Mind a három a köszönésről és katolikusságról szól.

Az első történetben Nagyböjti keresztutat hirdetett Miskolcon az egyetemi lelkészség. A március 15-e téren volt a gyülekező és két barátjával várakozott az indulásra. Megérkeztek a protestáns lelkészek és megjött a jezsuita, katolikus lelkész is, aki a barátommal szemben, de a másik két barátja hátamögött ment. Reflexesen ráköszönt, hogy "Dicsértessék a Jézus Krisztus." Barátom a választól döbbenten lemerevedett: "Üdvözlöm. Jó estét kívánok"

Amit nem várnánk egy négyfogadalmastól: A német jezsuita provinciális Róma ellen emelte fel szavát

Rövid hír a kath.net-ről a Katolikus Honlap fordításában:

"Pater Stefan Kiechle SJ, a német jezsuiták új tartományfőnöke a cölibátus eltörlése mellett foglalt állást. Kiechle szeptember 15-én a katolikus kereszténydemokraták „Höffner-bíboros-Kör”-ének egyik ülésén beszélt a házas férfiak pappá való szentelésének engedélyezéséről és arról, hogy az Egyháznak a nők pappá szentelését újra át kellene gondolnia. Ezen felül a katolikus hierarchiában a kinevezések gyakorlatát is bírálta, szerinte ezek ismeretségek és jó kapcsolatok – mondjuk egy római vacsoraasztalnál eltöltött este – alapján jönnek létre, amit máshol „korrupciónak” neveznek.

A világméretű iszlamizálás stratégiái

A Német Evangélikus Mozgalom iszlámkérdések részére felállított intézetének helyettes vezetője, Albrecht Hauser a világ iszlamizálására törekvő szisztematikus erőfeszítéseket figyelt meg. Hauser szerint a nemzetközi csúcsszervezetek, mint például az Iszlám Országok Szervezete (OIS) és számos mohamedán teológus nem csak hirdetni akarja a mohamedán hitet, hanem egyre inkább az iszlám jogi elképzeléseit is – különösen a sariát – be akarja vezetni a nyugati országokban.