Emberekkel teli tér fogadta Kiko Argüellót, a Neokatekumenális Út alapítóját vasárnap délután négykor a budapesti Szent István-bazilika előtt, akit Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek hívott meg, hogy Úrnapján az új evangelizáció jegyében hirdesse az örömhírt az egybegyűlteknek.
A bazilika előtti, hatalmas színpaddal szemben a Neokatekumenális Út közösségei és érdeklődő hívek töltötték meg a teret, rengeteg fiatal várta Kikót (a társalapító, Carmen Hernandez a háttérben ülve követte nyomon az eseményeket). A magyarok mellett a legtöbben talán a lengyelek és a szervező olaszok voltak, de tiszteletüket tették a környező országok képviselői is, így ott voltak Szlovákiából, Romániából, Ukrajnából, Horvátországból, Szerbiából, Ausztriából is, de jöttek csehek, németek, spanyolok és portugálok, finnek, franciák és ausztrálok is. Az olaszos temperamentummal szervezett rendezvény kitöltötte a késő délutánt és az estét, néha-néha beszűrődött a térre a közeli szórakozóhelyeken az labdarúgó Európa-bajnokságot követő emberek zaja és ujjongása is.
Kiko, akit hatalmas üdvrivalgás fogadott, számos nyelven, így magyarul is köszöntötte a résztvevőket: „Isten hozott!”. Erdő Péter bíboros érkezéséig énekléssel telt az idő, Kiko gitáros vezetésével. A hamarosan megérkező bíboros szavai szerint köszöntött mindenkit, akik azért jöttek, hogy részt vegyenek „az új evangelizáció eme szép eseményén”. Mint mondta: vasárnap délelőtt sokfelé körmenetet tartottak az országban, így „magunkkal hoztuk az Eucharisztiát”. A bíboros mellett Ternyák Csaba egri érsek foglalt helyet.
Kiko ehhez hozzátette: „úgy vagyunk itt, mint ajándék az Úrnak”. Mint mondta: ez a találkozó a hivatásokról szól. Ezért a Szűzanya szobrának behozatala és Isten igéjének meghallgatása után a hivatásukban megerősítést kérő fiúk és lányok kapnak áldást, majd a Neokatekumenális Út sajátos közösségei, a nem hívők evangelizálására hivatott missio ad gentes-csoportok kapnak áldást. A Szűzanya szobra lassan, ünnepélyesen érkezett meg a téren át a színpad jobb oldalára, szeminaristák vállán. Erdő Péter először a bal oldalon lévő keresztet, majd a szobrot áldotta meg.
Kiko ezután Szent Pál nyomán arról beszélt: „Isten a kerügma oktalansága által akarta megváltani a világot”. Az evangélium meghallgatása után az egyébként is mozgékony, sürgő-forgó spanyol alapító jó órás beszédet tartott. Mint mondta: a hit hallásból fakad, de gyakran becsukjuk a fülünket. Ma sokaknak hiába mondjuk, hogy Isten létezik, nem hallgatnak ránk. Isten azonban Kiko szerint úgy nyitja meg a füleket, hogy csodát tesz. Ilyen csoda pünkösd. Számos csodáról olvashatunk az evangéliumban. De a nagy pillanatban megszűnnek a csodák egy „erkölcsi csoda” miatt: megjelenik az egyház.
Kiko a saját maga által alapított közösségre utalva megjegyezte: a Neokatekumenális Út a keresztény bevezetésre helyezi a hangsúlyt: Krisztusnak is harminc évre volt szüksége, hogy felnőtt legyen, felnőtté kellett válnia, hogy megmentse a világot. Az ember bűne, hogy mindig a maga boldogságát keresi. Isten lényege a keresztre feszített Krisztus, aki odaadta értünk magát szeretetből. Kiko szerint az ateistáknak azt kell megmutatni: Isten szereti őket, és örök életet akar nekik adni.
A kimerítő beszéd után Erdő Péter mondott beszédet, amiben az ünnephez igazodva Krisztusnak az Oltáriszentségben való valóságos jelenlétéről beszélt. A bíboros rámutatott: „Magyarországon ma ünnepeljük Úrnapját, Krisztus testét és vérét, amely a szentmisében, az átváltoztatásban jelenvalóvá lesz a kenyér és a bor színe alatt, és valóságosan itt marad közöttünk. Nem csupán emlékezetként, nem csupán kegyelmi hatásában, hanem valóságos jelenléttel. Hitte és vallotta ezt az ősegyház.” (A világegyház csütörtökön ünnepelt.) Hozzátette: „az Eucharisztia Egyházunk hite szerint áldozat, lakoma és szent jelenlét. Krisztus adja értünk önmagát. Üdvösségünkért, szeretetből és az Atya iránti engedelmességből. Áldozata vérontás nélkül megújul, vagy pontosabban jelenvalóvá válik minden szentmisében. Egyszeri és egyetlen a keresztáldozat, de jelenléte a szentmisében meg-megújuló valóság. Hogyan történik mindez? – Felőlünk nézve, az emberek oldaláról tekintve nagy titok ez, igazi misztérium. Isten oldaláról nézve azonban nem jelent korlátot az idő.”
Az érsek rámutatott: Szent Pál már 23 évvel az utolsó vacsora után is vallotta a valóságos jelenlétet, ahogy az ortodox egyház is vallja azt mind a mai napig. Erdő Péter úgy fogalmazott: „a hagyomány a tanítómesterünk, nem az emberi spekuláció.” „Ha pedig hitünk kinyilatkoztatáson alapul, akkor az az igazi kérdés, hogy az eredethez, Krisztushoz és az apostolokhoz visszavezethető-e a hitbeli meggyőződésünk, mert ez az igazság ismertetőjegye. Éppen ezért az Eucharisztiában való szent jelenlét tartós megmaradását is bátran hisszük és valljuk. Nemcsak a szentáldozás pillanatában, hanem a szentmise után is valóságosan jelen van Krisztus az átváltoztatott szent színekben.” „Már Szent Ambrus azt írja a IV. században, hogy az átváltoztatás után imádjuk, majd magunkhoz vesszük az Urat. Nem bálványimádás tehát ez, hanem az egy igaz Isten méltó imádása lélekben és igazságban.”
A hivatásában való megerősítő áldást 220 fiú és 110 lány kérte a püspököktől és papoktól, a legkisebbektől a felnőttekig, tele lett velük a színpad. Ezt követően bemutatkozott a budapesti és a miskolci missio ad gentes közösség, majd Kiko arra kérte a jelenlévőket: vállaljanak háttértámogató imát a rózsafüzér segítségével ezen közösségek számára. Így hosszan álltak sorba az emberek, a budapesti közösség támogatását vállalók Erdő Péter, a miskolci támogatását vállalók Ternyák Csaba áldását kérve.
Az érsekség ismertetője szerint a Neokatekumenális Utat 1964-ben alapította Madrid egyik szegénynegyedében Kiko Argüello és Carmen Hernández. A társadalom számkivetettjei közt telepedtek le s kezdték el az evangéliumot hirdetni. A lelkiségi irányzat 2002-ben kapta meg a Szentszék jóváhagyását mint „keresztény kezdeményezés a keresztség újrafölfedezésére”, „a keresztség utáni hittanulás programja”. A neokatekumenek működésüket a megyéspüspök irányítása alatt végzik. A helyi plébániákon belüli kisközösségekként törekszenek az Egyházon belül lévők hitének elmélyítésére, a meg nem kereszteltek és a hittől eltávolodottak evangelizálására.
A lelkiség négy célja: a megkereszteltek neokatekumenátusa, a kereszteletlenek hittanulása, a neokatekumenátust elvégzettek plébániai továbbképzése és az ősi hithirdetési módszerhez visszatérve: vándorló csoportok által végzett katekézis.
Missio ad Gentes néven különleges új formáját valósítják meg az Egyház világban való jelenlétének: három-négy család gyerekekkel, két-három egyedülállóval és egy pappal elhagyja addigi otthonát, s elköltöznek egy teljesen szekularizált környezetbe, hogy ott éljenek az Istentől és Egyháztól távollévő emberek között – keresztény közösségként – és további közösségeket alkossanak. Magyarországon két Ad Gentes missziós közösség él, az egyik Budapesten a IX. kerületben, a másik Miskolc központi részében.
A neokatekumenátus pasztorációs formája immár öt kontinens 120 országában található meg. Az elmúlt esztendőkig 16 700 közösség működött szerte a világon – 5000 plébánián, 880 egyházmegyében. Magyarországon a Neokatekumenális Út 1983 óta van jelen, azóta kilenc egyházmegye 16 plébániájára jutottak el, negyven közösséget alkotva.
Forrás: www.magyarkurir.hu
Apologéta: És akkor nézzük a valóságot, mely teljesen más. Nézzük a sátán eretnekségbe csomagolt evangelizációját, ennek a "társaságnak" a hitvallását, hittételeit a Kiko-Carmen "Katekizmus" alapján. Minden katolikus vegyen be nyugtató, üljön le és úgy olvassa a továbbiakat
- Istent nem bánthatja meg a bűn;
- Az ember nem követhet el bűnt, mert hiányzik a szabadsága a rossznak való ellentmondásra;
- Így az embert nem kötelezi semmiféle jóvátétel;
- Az engesztelő áldozat nem keresztény gondolat, mert gyökerei a pogányságba nyúlnak;
- Krisztus halála nem volt engesztelő áldozat;
- Következésképpen Krisztus nem váltotta meg az embert;
- Így az ember alapvetően továbbra is tévelyeg, és nem képes jót cselekedni, ui. a gonosz rabságában van;
- Az üdvösséghez elég, ha az ember elismeri bűnösségét, és hisz a feltámadt Krisztus erejében;
- Krisztus nem példakép az ember életvitelére;
- Ezért szükségtelen megígérni jobbulást és törekedni arra;
- Így az ember egyedül Isten irgalmában bízhat, amely mindenkit megment. Ezért a Kiko-féle teológia nem ismeri a tisztítótüzet és a kárhozatot;
- A szentmise nem valódi áldozat, hanem csak közösségi lakoma, amely a feltámadt Krisztus üdvözítő erejét ünnepli;
- A konszekrált kenyér nem változik át, nem lényegül át Krisztus Testévé és Vérévé, hanem csak jelképezi Krisztus lelki jelenlétét;
- Mivel tagadja a szentmise áldozati jellegét és a transszubsztanciációt, tagadja a valóságos jelenlétet is, így értelmetlenné válik az imádás mozzanata is;
- Az áldozati jelleg tagadása magával hozza a felszentelt papság tagadását, és egyedül Krisztus papságát ismeri el. Az eucharisztiát a hívők közössége ünnepli, hiszen mindannyian egyenlő módon, különbség nélkül részesülnek Krisztus papságából;
- A felszentelt papság tagadása magával hozza a hierarchia tagadását is, ill. annak alapja, a papi rend szentségének tagadását;
- Így az Egyház többé már nem hierarchikus és látható társaság;
- Az Egyház nem más, mint az egyes hívők, akiket a Szentlélek ihlet, és akik a saját maguk által értelmezett Szentírásból ismerik fel a követendő utat;
- Az első századok karizmatikus Egyháza eltűnt, megszűnt, amikor a konstantini béke nyomán hierarchikus társasággá szerveződött;
- A II. Vatikáni Zsinattal feltámadt Krisztus Egyháza, és Kiko lett ennek a feltámadt Egyháznak legnagyobb és legtekintélyesebb reformátora. Ez az Egyház végre a Szentlélek, a szabadság, a karizmák, az ökumenizmus Egyháza.
(forrás: Enrico Zoffoli: Il
neocatecumenato della Chiesa Cattolica – lettera aperta al clero
italiano, Edizioni Segno, é.n.)
Folytatás és részletes elemzés a holnapi blogbejegyzésben.