Liturgikus megújulást - legyen vége az abúziának

A liturgiát az élet középpontjába állító és méltó módon ünneplő „új liturgikus mozgalom” életre keltését tűzte ki célul az Il Foglio olasz lapnak adott interjúja alapján Antonio Canizares Llovera bíboros, az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció prefektusa, korábban Toledo érseke volt.

Antonio Canizares Llovera Spanyolország prímása, akit „Kis Ratzingernek” is hívnak termetére és a Szentatyáéhoz hasonló nézeteire utalva.

Versus orientem misézés

Feladatom, hogy életre keltsem a liturgiát, és rámutassak annak valódi értelmére, hogy a liturgia a közösség szíve és középpontja legyen; hogy a liturgia által élhessünk; hogy ez legyen a keresztény élet forrása – mondta a bíboros az Il Foglio című olasz lapnak adott interjújában. Csak a liturgia igazságát élő egyház tudja azt nyújtani a világnak, ami egyedül képes azt megújítani, megváltoztatni és újjáalkotni: Istent és az O kegyelmét. Isten a liturgiában kommunikál velünk, így van jelen, így vesz részt az életünkben. A liturgia Isten dicsérete és elismerése, az egyetlen dolog, ami megmenthet minket – figyelmeztet az istentiszteleti kongregáció prefektusa.

Kérdésre válaszolva a Summorum pontificummal kapcsolatban, amely püspöki engedély nélkül is lehetővé tette a tridenti, régi rítusú szentmisék bemutatását, Canizares kifejtette: "a motu proprio nem a múlthoz való visszatérés, és nem csak a Lefevbre érsek követői felé tett gesztus, habár egyértelműen az is, hanem a nagyszerű Hagyomány értékeinek elismerése, amelynek leghitelesebb és legmélyebb kifejeződése a liturgia. Ennek a tradíciónak a gazdagságát az egyház nem felejtheti el és nem tagadhatja meg, beleértve a régi római rítust is – amely Nagy Szent Gergely pápáig, sőt még korábbra vezethető vissza –, hiszen akkor saját magát árulná el. Az egyház nem kerülheti meg a liturgia történelmi örökségét sem, és nem kezdhet minden elölről, nem akarhat mindent újraalapítani, mert ezzel saját múltját tagadná meg" – mutat rá a spanyol főpásztor.

A Szentatyához hasonlóan, ahogy nemrégen egy papi konferencián a szertartásmester, Guido Marini, úgy a bíboros is hangsúlyozza a „kontinuitás hermeneutikáját”. Sokan szakításként értékelték a zsinat utáni liturgikus reformot, nem pedig a hagyomány organikus fejlődéseként. A liturgikus reform egy olyan kulturális korszakkal egy időben zajlott, amikor az emberre „teremtőként” tekintettek, s ez nehezen egyeztethető össze az Isten alkotásnak teremtett liturgiával. A ember teremtőként való fölfogásán pedig még mindig nem sikerült teljesen túllépni – nyilatkozta Canizares az olasz lapnak.

A beszélgetésben szóba került a kongregáció tavaly márciusi plenáris ülése, amelynek kapcsán a prefektus elmondta: arra jutottak, hogy életre kell kelteni és támogatni kell az új liturgikus mozgalmat, amely – híven a zsinathoz és XVI. Benedek tanításához – az egyház életének középpontjába helyezi a liturgiát. A lényeg Isten helyes imádása és dicsérete, amely elválaszthatatlan Krisztus valódi eucharisztikus jelenlététől. A továbbiakban Canizares az egyik legsürgősebb feladatnak nevezte, hogy fellépjenek a liturgikus visszaélések ellen, amelyekből szavai szerint sajnos rengeteg van a világon. A kongregáció néhány éve ennek érdekében adta ki a Redemptionis sacramentum című dokumentumot. Ez nem a kreativitásnak akar véget vetni, hanem hitelesen szeretné értelmezni a liturgiát. Az önkényesen értelmezett kreativitás a liturgia szekularizációjához vezet és a liturgia végét jelenti, mivel éles ellentétben áll a liturgia természetéve – figyelmeztetett a bíboros.

Benedek pápa és Canizares bíboros

Konkrétabb ügyekre rátérve a főpásztor elmondta: a kongregáció említett ülésen nem volt szó a latin nyelv liturgikus használatának bővítéséről, s emlékeztetett: a zsinat nem törölte a latin nyelv liturgikus használatát. Hozzátette: a tanácskozáson nem érintették a „versus orientem” (kelet felé, tévesen használva: „háttal” misézés), valamint az áldozás mikéntjének (nyelvre vagy kézbe, térdelve vagy állva) kérdését. Ezeket a témákat azonban, kiegészítve az oltárra helyezett látható kereszt, illetve a gregorián ének használatának kérdésével, nem tekinthetjük felesleges, kicsinyes és mellékes ügyeknek. „Amikor a Szentatya által bemutatott liturgián veszek részt, újra és újra meggyőződöm arról, hogy ezek fontos kérdések” – mondta a volt spanyol prímás, az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció vezetője.

Antonio Canizares Llovera 1945-ben született. Teológiából szerzett doktorátust, szakterülete a katekézis. II. János Pál 1992-ben nevezte ki Ávila püspökévé. 1996-tól granadai érsek és a Hittani Kongregáció munkatársa. 2002-től 2008-ig toledói érsek és Spanyolország prímása (ami a toledói érseki címmel együtt jár). 2006-tól bíboros, 2008-tól Francis Arinze utódaként az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció prefektusa. Ilyen minőségében az előző időszakban többször mutatott be régi rítusú szentmisét.

Forrás: www.nemenyi.net (Magyar Kurir)