Köves Slomó rabbi szerint hazánkban komplexebb a helyzet. - Magyarországon azok a zsidó családok, amelyek akár egy vagy két generáción keresztül sem tudták gyakorolni a hitüket, követték a hazai szokásokat, és a karácsonyról emlékeztek meg. Most, hogy újra adott a lehetőség arra, hogy felfedezzék a zsidó vallást, egy ideig talán még párhuzamosan ünneplik meg ezt a két nagy ünnepet - mondja Köves Slomó rabbi. - Ünnepelni jó dolog, és ezért én mindenkinek a saját döntésére bízom, hogy milyen ünnepekről hogyan emlékeznek meg. Azt azonban fontosnak érzem, hogy az ünnepek ne veszítsék el a vallási kötődésüket. Úgy gondolom, hogy a szocializmus időszakában ez történt a karácsonnyal is, egyfajta általános. ünnepet formált belőle az akkori rendszer. Pedig jó volna, ha minden vallási ünnephez az emberek vallási identitással kötődnének, és a külsőségek mellett el tudnának mélyülni az üzenetében is.
 |
| Betlehemi jászol (A megtestesülés helye) |
Bosák Nándor, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye püspöke úgy látja, a két ünnep azért férhet meg egymás mellett, mert mindkettő a család ünnepe.
- Probléma csak abból származhat, ha a lényegről elterelődik a figyelem, és az ünnep nem a szeretet személyes kifejezésének egy alkalma lesz, hanem ehelyett vásári programmá válik. Bár vallási szempontból mást ünnepelnek a hanuka és a karácsony alkalmával, mindkettő összehozza a családtagokat, és ez az, ami a legfontosabb.
Gombás Bálint
Forrás: Helyi Téma (kiadvány - Budapest) 2010. december 15. - 18. oldal
Hanuka
 |
| A nyolc ágú Menóra |
más írásmóddal: Chanuka vagy Chanukka, a szó jelentése: megszentelés, megtisztítás) az egyik legnagyobb, nyolc napig tartó zsidó ünnep: a fény ünnepe, amely egy csodára emlékeztet. A hagyománynak megfelelően nyolc napon keresztül meggyújtják a nyolcágú Menóra (Chanukkia) egy-egy újabb gyertyáját. A Hanuka története időszámításunk előtt 164-re megy vissza, amikor a makkabeusok győzelmet arattak IV. Antiochus szír uralkodó felett. A János evangéliumában szereplő említés a legkorábbi írott forrás erre az ünnepre vonatkozóan, hiszen a Tanach (Tóra, Próféták és Írások), vagyis az Ószövetség könyvei erre az időre már teljességükben elkészültek. Egyedül Dániel könyve utal profetikuson erre az ünnepre. Az Makkabeusok könyve (I.-II.) tartalmazza ezen események történelmi leírását.
Az Egyiptomban legyőzött Antiochus a veresége feletti keserűségét élte ki Júdea megtámadásával, útja során férfiakat, nőket, gyermekeket mészárolva. Elfoglalta a jeruzsálemi templomot is. A templomból elhurcolta az arany menórát és templomi edényeket, és Izrael Istene iránti megvetését kifejezendő, disznót áldozott fel a Templomban Zeusz tiszteletére. Megtiltotta a zsidó nép számára a körülmetélkedést, a Sabat megtartását és a kóser étkezési szabályok gyakorlását. Megparancsolta, hogy a Templomban egyedül disznókat szabad áldozni.
Ő maga is megfőzött egy disznót a Templomban, levét pedig a szent Tóra tekercsekre öntötte. A szír katonáknak pedig megparancsolta, hogy ezeket a rendelkezéseket tűzzel-vassal tartassák be a néppel. Egy napon, amikor Modi'in városában egy szír katona egy Mattitjahu ha Makkabi (a makkabi szó kalapácsot jelent) nevű papot és családját arra kényszerített, hogy disznót áldozzanak, Mattitjahu megölte az első zsidót, aki engedett a kényszernek, majd végzett a szír katonával, és kíséretével. Így kezdődött a lázadás. Mattitjahu halála után fia, Jehuda (Júdás) vette át a zsidó felkelés vezetését és vezette győzelemre az először gerillaharcot vívó, majd nyílt háborút folytató zsidókat.
Kiszlév hó 25-ik napján a Templomot újra Istennek szentelték, és új oltárt állítottak fel. Újra meggyújtották az "örökmécsest" (nér támid), de csak egy napra való megszentelt olíva olajat találtak. A Makkabeusok 2. könyve számol be arról a csodáról, miszerint az olaj mégis nyolc napon át égett, amely idő éppen elegendő volt arra, hogy előállítsák az állandó égetéshez szükséges mennyiséget. Hanuka posztbiblikus, azaz a bibliai idők utáni ünnep.
Azt a Misna nem említi, aminek több magyarázata is lehetséges. Az egyiket Chátám Szófer, neves pozsonyi rabbi adja, aki szerint Jehuda, a Fejedelem, a Misna szerkesztője, Dávid király leszármazottja volt, a Hasmoneusok pedig, akik a szír-görög elnyomók elleni felkelést vezették - és később dinasztiát is alapítottak - leviták voltak, akik nem tartoztak az uralkodó Júda törzshöz. Ilyeténképpen Jehuda, a Fejedelem, trónbitorlóknak tekintette őket, és úgy tett, mintha nem is léteznének. Mint általában a zsidó ünnepek, ez is bensőséges, családi ünnep, de van egy különleges jellege. Kötelezővé teszi a csoda közhírré tételét (pirszum hánész), ezért a Menórát ki kell tenni az ablakba.
A Hanuka változó ünnep.
Forrás: Terebess Ázsia lexikon