Ez a történet ma történt (részben) és arról szól, ha az ember tanít (elmagyaráz) katolikus hitbéli vonatkozásokat, akkor lehetőleg tartsa is magát ahhoz. Még akkor is, ha ez "ellenőrzésben" nem nyilvánul meg, legfeljebb a mi Urunk részéről.
Történt, hogy tegnap este majd egy órát beszélgettem telefonon egy szívemhez, lelkemhez közelállóval. A beszélgetés közben sok minden mellett hitbéli dolgok is szóba kerültek, Jelenések Könyvétől kezdve a gyakorló hívő dolgaiig. Így a gyónás szükségessége, valamint az a lelki szándék, amit a Szentgyónás végén ígérünk meg a gyóntatónak, hogy: "kerülöm a bűnt és a bűnre vezető alkalmat", és nem úgy állok a dolgokhoz, hogy majd meggyónom. Ezekből az apró gondolatokból, no meg abból, hogy véleménye szerint Ő magában elrendezi Urunkkal a kérdéseket, bűnöket, nem kell emiatt templomba menni, jött részemről a magyarázat, hogy miért fontos a szentgyónás és a szentáldozás:
Reggel a szokott időben csörög az óra, fel is keltem, megtettem amit szoktam, majd visszafeküdtem, hogy alszok még egy órát, majd megyek szentliturgiára. De egyszerűen nem volt erőm "feltámadni", felkelni, így aludtam tovább. De végül győzött az Urunk által adott kegyelem, és a kötelességtudat, felkeltem, összekészültem és bementem a közeli kisvárosba szentliturgiára.
Ha tanítok valakit valamire és - kvázi - elvárom, hogy komolyan vegye amit mondok, akkor a legelső dolog, hogy magamtól is elvárom és megteszem azt, amit mástól kérek.
Elmondtam neki a példát, amit részben kölcsön vettem Seregély István, nyugalmazott érsek egyik, gyerekeknek íródott könyvéből, hogy a Szentgyónás az a folyamat, ami akkor zajlik le, ha - képzeljünk el egy romos, összedőlt templomot, pl. a lelkünket, mely a Szentlélek Temploma - meggyónunk és bűneink bocsánatot nyernek a feloldozáskor, a lelkünk
újjáépül mint a romba dőlt templom. A szentáldozás pedig az a karbantartás, amit a Templomon végzünk, amikor az összetartó habarcsot időnként megerősítjük, megerősítjük lelkünket Urunk Szent Testével és Vérével, hogy könnyebben tudjunk ellent mondani a (sátán) csábítás(á)nak a bűnre. Ezáltal lelkünk erősebbé válik, mint a templom. A beszélgetés végén még mondtam neki, hogy reggel itt helyben megyek szentliturgiára és bevettem egy fél altatót, hogy tudjak aludni.
Reggel a szokott időben csörög az óra, fel is keltem, megtettem amit szoktam, majd visszafeküdtem, hogy alszok még egy órát, majd megyek szentliturgiára. De egyszerűen nem volt erőm "feltámadni", felkelni, így aludtam tovább. De végül győzött az Urunk által adott kegyelem, és a kötelességtudat, felkeltem, összekészültem és bementem a közeli kisvárosba szentliturgiára.
Ha tanítok valakit valamire és - kvázi - elvárom, hogy komolyan vegye amit mondok, akkor a legelső dolog, hogy magamtól is elvárom és megteszem azt, amit mástól kérek.
Apologéta